tévésmaci

Sas csapat a trombitásban

  • tévésmaci
  • 2012. március 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché a pohár fenekére néztek, nos, azt rendszerint a nyilvánosság kizárásával tették, ráadásul külön-külön. Otthon, ki-ki az övéi szerető és hasonszándékú karéjában. Ám amikor - ritkán - mégis kivételt tettek, s együtt, nyilvános helyen ittasodtak le, abból mindig lett valami kalamajka, és nem egy ilyen alkalom a hatóságok szükségszerű kiszállását is magával hozta.

A néhány cifra eset közül sokaknak nyilván hosszan emlékezetes marad a sorrentói. A mondott település egy hegy falába ékelődik, ami egyenest a tengerből nő ki, tehát a városka bizonyos részei kvázi teraszként nyúlnak a víz fölé; imádják a turisták. Közvetlenül a kikötő fölött az egyik ilyen teraszon van egy vendéglátó-ipari szemszögből is értelmezhető terasz, pizzát és helyi édességeket lehet fogyasztani, hűsítőkkel, s az utca felé fagylaltkimérés is folyik. Itt ücsörgött Sztupa és Troché egy Maurizio nevű - már-már teátrálisan római megjelenésű, öltönyös - fiatalember társaságában, s kétségkívül magas kedvük volt. Számolatlanul rendelték a bocciákat, bottiglia liricákat és gátlástalanul eregették vaskos tréfáikat, nagy figyelmet szentelve eközben minden közelükben megforduló nőszemélynek. Hangosak voltak, feltűnősködtek, de mindvégig megmaradt bennük valami lefegyverző kedvesség, valami züllött, mégis ártatlan báj, aminek köszönhetően nem haragították magukra sem a többi vendéget, akik ugye kizárólag turisták voltak, sem a személyzetet, akik viszont inkább helyiek - ott és akkoriban még nem volt szokás gasztarbajterekre, hospitálókra bízni az efféle munkát. De hogy mi történt, amikor egy türkmén csoport próbált fagylaltért beállni a terasz elé, azt csak egy hét tévézés után tudjuk meg.

Pénteken (24-én) este a nem sokkal e filmjük után világsztárokká kupálódó Wachowski testvérek Bérgyilkosok című marhasága lesz kicsivel kilenc után a ViaSat3 műsorán, amivel kapcsolatban annyit mondhatunk, hogy utána még nagyon bírtuk tőlük a Fülledtséget, ám mikor a világ rácuppant a Mátrixra, mi testvéreket váltottunk. S a Wachowskiak helyett már a Kerschowskiakért rajongtunk, Isabelért és Monique-ért, a Turbine Potsdam e két kiváló futballistájáért. Éjjel egy után a Filmmúzeumon A bagoly és a cicababa (naná: éjjel, bagoly).

Szombaton ugyancsak a ViaSat3-on és ugyancsak kilenckor az Időzített bomba egy ilyen merényletes, robbantásos, IRA-s klasszikus, amiben Tommy Lee Jones üldözi Jeff Bridgest, vagy fordítva, tényleg nem emlékszem már, hisz Tommy Lee-re annyira rászáradt ez az üldözős maszk, hogy akkor is azt hisszük róla, hogy kerget, ha éppen kergetik. Apropó, kergetik: Mások élete éjfélkor az m1-en, Feldobott kő kilenckor a Dunán. Oh, ha én itt eletimologizálhatnám magamat, mi mindent ki bírnék hozni a feldobott, azaz befújt egy szem kőből... de hagyjuk - simítom meg rakoncátlan fürtjeim -, úgysem értené meg senki.

Vasárnap ismét testvérnap, ezúttal a Filmmúzeumon, de ugyancsak kilenctől. Előbb ", testvér, merre visz az utad?, aztán Fargo. Az HBO azonban már rajta van Oscaron, nyolctól A király beszédével, majd a Gettómilliomossal - éjjel egytől adják a gálát. A magam részéről a déli egyes Sodrásbant ajánlom az egyesen.

Hétfőn még mindig a jó öreg Takeshi Kitano zúzza Emésztő haraggal a Cinemaxon, este tíz után.

Kedden olyan lesz, mint az Idétlen időkigben Bill Murray-nek, felkelünk este és 23.25-től megint Takeshi, megint Kitano, megint a Cinemaxon. Most aTűzvirágok. Aki viszont korán kel, eltölthet egy szép amerikai estét a Filmmúzeumon, este héttől Casablanca, tizenegytől Egy amerikai Párizsban, éjjel egytől pedig jön Vízmelegítő Károly (Charles Bojler vagy Boyer) a Gázlángban, ez az: Víz- és Gázmelegítő.

Szerdán egy szép filmtörténeti emlék abból az időből, amikor még azt hittük, hogy Treat Williams a Hair után - megérdemelten - A kategóriás sztár lesz: A város hercege, Sidney Lumet tollából, 0.35-kor a Filmmúzeumon.

Csütörtökön logikusan: Hair, este nyolckor a Cinemaxon. Nem kapcsoljuk be a tévét, csak énekeljük. Hangosan.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.