tévésmaci

Sas csapat a trombitásban

  • tévésmaci
  • 2012. március 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché a pohár fenekére néztek, nos, azt rendszerint a nyilvánosság kizárásával tették, ráadásul külön-külön. Otthon, ki-ki az övéi szerető és hasonszándékú karéjában. Ám amikor - ritkán - mégis kivételt tettek, s együtt, nyilvános helyen ittasodtak le, abból mindig lett valami kalamajka, és nem egy ilyen alkalom a hatóságok szükségszerű kiszállását is magával hozta.

A néhány cifra eset közül sokaknak nyilván hosszan emlékezetes marad a sorrentói. A mondott település egy hegy falába ékelődik, ami egyenest a tengerből nő ki, tehát a városka bizonyos részei kvázi teraszként nyúlnak a víz fölé; imádják a turisták. Közvetlenül a kikötő fölött az egyik ilyen teraszon van egy vendéglátó-ipari szemszögből is értelmezhető terasz, pizzát és helyi édességeket lehet fogyasztani, hűsítőkkel, s az utca felé fagylaltkimérés is folyik. Itt ücsörgött Sztupa és Troché egy Maurizio nevű - már-már teátrálisan római megjelenésű, öltönyös - fiatalember társaságában, s kétségkívül magas kedvük volt. Számolatlanul rendelték a bocciákat, bottiglia liricákat és gátlástalanul eregették vaskos tréfáikat, nagy figyelmet szentelve eközben minden közelükben megforduló nőszemélynek. Hangosak voltak, feltűnősködtek, de mindvégig megmaradt bennük valami lefegyverző kedvesség, valami züllött, mégis ártatlan báj, aminek köszönhetően nem haragították magukra sem a többi vendéget, akik ugye kizárólag turisták voltak, sem a személyzetet, akik viszont inkább helyiek - ott és akkoriban még nem volt szokás gasztarbajterekre, hospitálókra bízni az efféle munkát. De hogy mi történt, amikor egy türkmén csoport próbált fagylaltért beállni a terasz elé, azt csak egy hét tévézés után tudjuk meg.

Pénteken (24-én) este a nem sokkal e filmjük után világsztárokká kupálódó Wachowski testvérek Bérgyilkosok című marhasága lesz kicsivel kilenc után a ViaSat3 műsorán, amivel kapcsolatban annyit mondhatunk, hogy utána még nagyon bírtuk tőlük a Fülledtséget, ám mikor a világ rácuppant a Mátrixra, mi testvéreket váltottunk. S a Wachowskiak helyett már a Kerschowskiakért rajongtunk, Isabelért és Monique-ért, a Turbine Potsdam e két kiváló futballistájáért. Éjjel egy után a Filmmúzeumon A bagoly és a cicababa (naná: éjjel, bagoly).

Szombaton ugyancsak a ViaSat3-on és ugyancsak kilenckor az Időzített bomba egy ilyen merényletes, robbantásos, IRA-s klasszikus, amiben Tommy Lee Jones üldözi Jeff Bridgest, vagy fordítva, tényleg nem emlékszem már, hisz Tommy Lee-re annyira rászáradt ez az üldözős maszk, hogy akkor is azt hisszük róla, hogy kerget, ha éppen kergetik. Apropó, kergetik: Mások élete éjfélkor az m1-en, Feldobott kő kilenckor a Dunán. Oh, ha én itt eletimologizálhatnám magamat, mi mindent ki bírnék hozni a feldobott, azaz befújt egy szem kőből... de hagyjuk - simítom meg rakoncátlan fürtjeim -, úgysem értené meg senki.

Vasárnap ismét testvérnap, ezúttal a Filmmúzeumon, de ugyancsak kilenctől. Előbb ", testvér, merre visz az utad?, aztán Fargo. Az HBO azonban már rajta van Oscaron, nyolctól A király beszédével, majd a Gettómilliomossal - éjjel egytől adják a gálát. A magam részéről a déli egyes Sodrásbant ajánlom az egyesen.

Hétfőn még mindig a jó öreg Takeshi Kitano zúzza Emésztő haraggal a Cinemaxon, este tíz után.

Kedden olyan lesz, mint az Idétlen időkigben Bill Murray-nek, felkelünk este és 23.25-től megint Takeshi, megint Kitano, megint a Cinemaxon. Most aTűzvirágok. Aki viszont korán kel, eltölthet egy szép amerikai estét a Filmmúzeumon, este héttől Casablanca, tizenegytől Egy amerikai Párizsban, éjjel egytől pedig jön Vízmelegítő Károly (Charles Bojler vagy Boyer) a Gázlángban, ez az: Víz- és Gázmelegítő.

Szerdán egy szép filmtörténeti emlék abból az időből, amikor még azt hittük, hogy Treat Williams a Hair után - megérdemelten - A kategóriás sztár lesz: A város hercege, Sidney Lumet tollából, 0.35-kor a Filmmúzeumon.

Csütörtökön logikusan: Hair, este nyolckor a Cinemaxon. Nem kapcsoljuk be a tévét, csak énekeljük. Hangosan.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.