Az 1-ben konkrétan Stanislaw Lem filmszerűnek aligha nevezhető fiktív könyvkritikáját dolgozta fel, amihez a sci-fi kulisszát pusztán tetszetős cicomaként használta. Legfrissebb produkciója, a Hodor aurA nyilvánvaló titkai websorozat is bőven rászolgál az atipikus jelzőre. A sajtóanyag misztikus vígjátékként definiálja a két európai websorozat-fesztivál versenyprogramjába is meginvitált szériát, de ez az önkéntes skatulya az eddig elkészült három epizódot látva gyakorlatilag értelmezhetetlen. Tény, hogy Sparrow-tól nem áll távol a humor, az 1 pszichiátriai kezelésre szoruló figurái és az abszurd dialógok a maguk módján mulatságosak voltak; az aurA is hasonló karakterekkel és poénokkal operál.
Az idő és a tér meghatározhatatlan, ami biztos: az első három részben a címbéli hősnő kibérel egy feltehetőleg szellemek lakta lakást, majd fürjhúst vásárol, aztán viszonyt kezd egy próbababával. Nem elképzelhetetlen, hogy a blőd jelenetek füzére a későbbiekben valamilyen értelmezhető szüzsévé áll össze, de világos, hogy a látványtervezőként is tevékenykedő Sparrow-t elsősorban nem a történet izgatja. Az 1-hez hasonlóan az aurA legfőbb szexepilje is a vizualitása. A produkció büdzséje nyilván mikroszkopikus, annál inkább méltányolandó, hogy a rendező és Erdély Mátyás operatőr a formabontó plánozással, a képek torzításával és a bizarr kosztümök, kellékek segítségével milyen megkapóan bizarr világot tud kreálni. Még az is lehet, hogy a végén kiderül: a websorozat nemcsak a megfáradt műfajok felfrissítésére, de a kísérleti filmezés számára is ideális formátum.
