Film

Szemfényvesztők

  • - kg -
  • 2013. július 20.

Film

Morgunk állandóan, és a jellemkidolgozottságot hiányoljuk, meg jövünk a papírmasé figurákkal, és emlegetjük a forgatókönyvírók családfáját, és sopánkodunk még ezer másik dolgon, amit filmkészítés gyanánt Hollywood szokott elkövetni.

Ám ennek vége, mert itt a Szemfényvesztők, egy mindenkit átverő illuzionista szupergrupp energikusan előadott története, melynek csak ártana, ha a papírmasé figurák egy kicsit is kidolgozottabbak lennének, és kifejezetten rosszat tenne, ha a történet bármely pontján felmerülne a komolyan vehetőség lehetősége. Téved, aki iróniára gyanakszik; a Szemfényvesztők valóban nem más, mint egy flottul előadott bűvészmutatvány, melynek során a cilinderből középhíres hollywoodi nyulak, a színészettel mint szakmával meghitt viszonyt ápoló arcok ugranak elő. Színészkedni senki sem akar, elég ide annak megnyugtató tudata is, hogy egyébként, ha a helyzet megkívánná, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Mark Ruffalo (nem is beszélve Michael Caine-ről és Morgan Freemanről) akár érzéseket is ki tudnának fejezni. A helyzet ilyet most nem kíván meg, bőven elég, hogy mindenki a legnépszerűbb arcát mutatja (Woody a paraszt, Jesse a geek, Mark az everyman), és ezt az arcot hosszan kitartva ruganyosan végigmozogja a bűvészthrillert, melyben minden az, aminek látszik; nagy és szórakoztató marhaságnak. Olyannak tehát, amilyennek egy ilyen filmnek - Las Vegasból párizsi bankot rabolunk vagy mégsem - lennie kell. Rendezte Louis Leterrier - most jegyezzük meg ezt a nevet, mert lehet, hogy máskor nem érdemes.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.