Film

Szemfényvesztők

  • - kg -
  • 2013. július 20.

Film

Morgunk állandóan, és a jellemkidolgozottságot hiányoljuk, meg jövünk a papírmasé figurákkal, és emlegetjük a forgatókönyvírók családfáját, és sopánkodunk még ezer másik dolgon, amit filmkészítés gyanánt Hollywood szokott elkövetni.

Ám ennek vége, mert itt a Szemfényvesztők, egy mindenkit átverő illuzionista szupergrupp energikusan előadott története, melynek csak ártana, ha a papírmasé figurák egy kicsit is kidolgozottabbak lennének, és kifejezetten rosszat tenne, ha a történet bármely pontján felmerülne a komolyan vehetőség lehetősége. Téved, aki iróniára gyanakszik; a Szemfényvesztők valóban nem más, mint egy flottul előadott bűvészmutatvány, melynek során a cilinderből középhíres hollywoodi nyulak, a színészettel mint szakmával meghitt viszonyt ápoló arcok ugranak elő. Színészkedni senki sem akar, elég ide annak megnyugtató tudata is, hogy egyébként, ha a helyzet megkívánná, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Mark Ruffalo (nem is beszélve Michael Caine-ről és Morgan Freemanről) akár érzéseket is ki tudnának fejezni. A helyzet ilyet most nem kíván meg, bőven elég, hogy mindenki a legnépszerűbb arcát mutatja (Woody a paraszt, Jesse a geek, Mark az everyman), és ezt az arcot hosszan kitartva ruganyosan végigmozogja a bűvészthrillert, melyben minden az, aminek látszik; nagy és szórakoztató marhaságnak. Olyannak tehát, amilyennek egy ilyen filmnek - Las Vegasból párizsi bankot rabolunk vagy mégsem - lennie kell. Rendezte Louis Leterrier - most jegyezzük meg ezt a nevet, mert lehet, hogy máskor nem érdemes.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.