Film

Szemfényvesztők

  • - kg -
  • 2013. július 20.

Film

Morgunk állandóan, és a jellemkidolgozottságot hiányoljuk, meg jövünk a papírmasé figurákkal, és emlegetjük a forgatókönyvírók családfáját, és sopánkodunk még ezer másik dolgon, amit filmkészítés gyanánt Hollywood szokott elkövetni.

Ám ennek vége, mert itt a Szemfényvesztők, egy mindenkit átverő illuzionista szupergrupp energikusan előadott története, melynek csak ártana, ha a papírmasé figurák egy kicsit is kidolgozottabbak lennének, és kifejezetten rosszat tenne, ha a történet bármely pontján felmerülne a komolyan vehetőség lehetősége. Téved, aki iróniára gyanakszik; a Szemfényvesztők valóban nem más, mint egy flottul előadott bűvészmutatvány, melynek során a cilinderből középhíres hollywoodi nyulak, a színészettel mint szakmával meghitt viszonyt ápoló arcok ugranak elő. Színészkedni senki sem akar, elég ide annak megnyugtató tudata is, hogy egyébként, ha a helyzet megkívánná, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Mark Ruffalo (nem is beszélve Michael Caine-ről és Morgan Freemanről) akár érzéseket is ki tudnának fejezni. A helyzet ilyet most nem kíván meg, bőven elég, hogy mindenki a legnépszerűbb arcát mutatja (Woody a paraszt, Jesse a geek, Mark az everyman), és ezt az arcot hosszan kitartva ruganyosan végigmozogja a bűvészthrillert, melyben minden az, aminek látszik; nagy és szórakoztató marhaságnak. Olyannak tehát, amilyennek egy ilyen filmnek - Las Vegasból párizsi bankot rabolunk vagy mégsem - lennie kell. Rendezte Louis Leterrier - most jegyezzük meg ezt a nevet, mert lehet, hogy máskor nem érdemes.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”