Film

Szemfényvesztők

  • - kg -
  • 2013. július 20.

Film

Morgunk állandóan, és a jellemkidolgozottságot hiányoljuk, meg jövünk a papírmasé figurákkal, és emlegetjük a forgatókönyvírók családfáját, és sopánkodunk még ezer másik dolgon, amit filmkészítés gyanánt Hollywood szokott elkövetni.

Ám ennek vége, mert itt a Szemfényvesztők, egy mindenkit átverő illuzionista szupergrupp energikusan előadott története, melynek csak ártana, ha a papírmasé figurák egy kicsit is kidolgozottabbak lennének, és kifejezetten rosszat tenne, ha a történet bármely pontján felmerülne a komolyan vehetőség lehetősége. Téved, aki iróniára gyanakszik; a Szemfényvesztők valóban nem más, mint egy flottul előadott bűvészmutatvány, melynek során a cilinderből középhíres hollywoodi nyulak, a színészettel mint szakmával meghitt viszonyt ápoló arcok ugranak elő. Színészkedni senki sem akar, elég ide annak megnyugtató tudata is, hogy egyébként, ha a helyzet megkívánná, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Mark Ruffalo (nem is beszélve Michael Caine-ről és Morgan Freemanről) akár érzéseket is ki tudnának fejezni. A helyzet ilyet most nem kíván meg, bőven elég, hogy mindenki a legnépszerűbb arcát mutatja (Woody a paraszt, Jesse a geek, Mark az everyman), és ezt az arcot hosszan kitartva ruganyosan végigmozogja a bűvészthrillert, melyben minden az, aminek látszik; nagy és szórakoztató marhaságnak. Olyannak tehát, amilyennek egy ilyen filmnek - Las Vegasból párizsi bankot rabolunk vagy mégsem - lennie kell. Rendezte Louis Leterrier - most jegyezzük meg ezt a nevet, mert lehet, hogy máskor nem érdemes.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.