Film

Védelmi kód

  • - borz -
  • 2013. július 20.

Film

Mosom kezeimet. Én szóltam John Cusacknek, hogy kérjen árfolyamrögzítést, de ő lerázott azzal, hogy jött egy remek ajánlata, valami nemzetközi koprodukciós cucc, egy helyszín - fillérekért megkapták a RAF egy rég bezárt légibázisát a britektől -, néhány szereplő, pár nap alatt lezavarják, és mire kezdődik az autósmozi-szezon, lehet is vetíteni.

Aztán ez lett belőle.

Kamaradráma, mondják az ilyenre a haveri filmkritikusok. Szőke polgári alkalmazott lehántja a kérget a kiégett CIA-ügynök szívéről, miközben nagy hatalmú és még nagyobbra törő valakik (3 fő) megtámadják a szupertitkos bázist, ahonnét terepügynököknek küldenek rövidhullámon - mert az lenyomozhatatlan - kódolt utasításokat. Úgy látszik, a CIA előbb tudta, mint mi, hogy kerülni kell a mobilt, az e-mailt meg a skype-ot, mert azt lehallgatja az NSA. Megjegyzem, én szóltam, hogy most kéne revitalizálni a vezót, új nevén nyuggertelefont, amelyre már senki sem gyanakszik.

De félre a tréfát! A Védelmi kód ugyanezzel az erővel - ugyanezzel az operatőrrel (Óttar Gudnason), zeneszerzővel (Paul Leonard-Morgan), színészgárdával és rendezővel (a dán Kasper Barfoed, A Kard által vész széria és A jelölt direktora!) - jó film lehetett volna, ha egy kicsit is épeszű forgatókönyvből dolgoznak. Atmoszféra- és feszültségteremtésből ugyanis jelesre vizsgáztak az alkotók, ám mivel egy kapitális baromság szolgálatába állították a tehetségüket, az elkészült mű legfeljebb punk gesztusként vagy neoavantgárd színrevitelként lenne értékelhető, amely már-már a Monteverdi Birkózókör Szélvihar előadását idézi.

Az ADS Service bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.