Film

Védelmi kód

  • - borz -
  • 2013. július 20.

Film

Mosom kezeimet. Én szóltam John Cusacknek, hogy kérjen árfolyamrögzítést, de ő lerázott azzal, hogy jött egy remek ajánlata, valami nemzetközi koprodukciós cucc, egy helyszín - fillérekért megkapták a RAF egy rég bezárt légibázisát a britektől -, néhány szereplő, pár nap alatt lezavarják, és mire kezdődik az autósmozi-szezon, lehet is vetíteni.

Aztán ez lett belőle.

Kamaradráma, mondják az ilyenre a haveri filmkritikusok. Szőke polgári alkalmazott lehántja a kérget a kiégett CIA-ügynök szívéről, miközben nagy hatalmú és még nagyobbra törő valakik (3 fő) megtámadják a szupertitkos bázist, ahonnét terepügynököknek küldenek rövidhullámon - mert az lenyomozhatatlan - kódolt utasításokat. Úgy látszik, a CIA előbb tudta, mint mi, hogy kerülni kell a mobilt, az e-mailt meg a skype-ot, mert azt lehallgatja az NSA. Megjegyzem, én szóltam, hogy most kéne revitalizálni a vezót, új nevén nyuggertelefont, amelyre már senki sem gyanakszik.

De félre a tréfát! A Védelmi kód ugyanezzel az erővel - ugyanezzel az operatőrrel (Óttar Gudnason), zeneszerzővel (Paul Leonard-Morgan), színészgárdával és rendezővel (a dán Kasper Barfoed, A Kard által vész széria és A jelölt direktora!) - jó film lehetett volna, ha egy kicsit is épeszű forgatókönyvből dolgoznak. Atmoszféra- és feszültségteremtésből ugyanis jelesre vizsgáztak az alkotók, ám mivel egy kapitális baromság szolgálatába állították a tehetségüket, az elkészült mű legfeljebb punk gesztusként vagy neoavantgárd színrevitelként lenne értékelhető, amely már-már a Monteverdi Birkózókör Szélvihar előadását idézi.

Az ADS Service bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.