Film

Védelmi kód

  • - borz -
  • 2013. július 20.

Film

Mosom kezeimet. Én szóltam John Cusacknek, hogy kérjen árfolyamrögzítést, de ő lerázott azzal, hogy jött egy remek ajánlata, valami nemzetközi koprodukciós cucc, egy helyszín - fillérekért megkapták a RAF egy rég bezárt légibázisát a britektől -, néhány szereplő, pár nap alatt lezavarják, és mire kezdődik az autósmozi-szezon, lehet is vetíteni.

Aztán ez lett belőle.

Kamaradráma, mondják az ilyenre a haveri filmkritikusok. Szőke polgári alkalmazott lehántja a kérget a kiégett CIA-ügynök szívéről, miközben nagy hatalmú és még nagyobbra törő valakik (3 fő) megtámadják a szupertitkos bázist, ahonnét terepügynököknek küldenek rövidhullámon - mert az lenyomozhatatlan - kódolt utasításokat. Úgy látszik, a CIA előbb tudta, mint mi, hogy kerülni kell a mobilt, az e-mailt meg a skype-ot, mert azt lehallgatja az NSA. Megjegyzem, én szóltam, hogy most kéne revitalizálni a vezót, új nevén nyuggertelefont, amelyre már senki sem gyanakszik.

De félre a tréfát! A Védelmi kód ugyanezzel az erővel - ugyanezzel az operatőrrel (Óttar Gudnason), zeneszerzővel (Paul Leonard-Morgan), színészgárdával és rendezővel (a dán Kasper Barfoed, A Kard által vész széria és A jelölt direktora!) - jó film lehetett volna, ha egy kicsit is épeszű forgatókönyvből dolgoznak. Atmoszféra- és feszültségteremtésből ugyanis jelesre vizsgáztak az alkotók, ám mivel egy kapitális baromság szolgálatába állították a tehetségüket, az elkészült mű legfeljebb punk gesztusként vagy neoavantgárd színrevitelként lenne értékelhető, amely már-már a Monteverdi Birkózókör Szélvihar előadását idézi.

Az ADS Service bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.