Az elmúlt években a pop, a rap vagy a folklór címkéi alatt számos újítás történt a magyarországi cigánysághoz kötődő zenei stílusokban. Cigányként azonban máig keveseknek van akkora esélyük a többségi környezet elismerésére, mint a zenészeknek. A zene és a zenész közvetítő szerepéről a Szilvási Gipsy Folk Band új lemeze kapcsán beszélgettünk az együttes vezetőjével.
Magyar Narancs: A Szilvási Gipsy Folk Band olyan zenekarként mutatkozott be az első lemezével (Ha megfogom az ördögöt, 2001), amely egyensúlyra törekszik a folklórhoz való hűség és az egyedi hangvétel között. Ez a cél vezérelt most is?
Szilvási István: Az oláh cigány hagyományok mellett kezdettől fogva értéknek tekintettük a magyar cigányzenei világot is. Az új albumon is különböző területeket mutatunk be a cigányság zenei kultúrájából. Romániában az autentikus zenekarok ki tudják elégíteni a könnyűzenei igényeket is, miközben még mindig hagyományos cigányzenét játszanak. Az ő zenéjük nagyon népszerű a magyarországi cigányfolklór-csapatok körében, ránk is hatással voltak, ezért az új albumon két hegedű mellett egy szaxofon is megszólal. Szerepel két rapbetét az albumon két nyolcadik kerületi fiatal rappertől - ők Káló és Gyurma a Veszélyes Kölykökből. Ez jelzésként is fontos, nem kell olyan szigorúan venni a műfaji határokat. A folklór ma is változik, fejlődik, bővül.
MN: Sokszor vita tárgya, hogy meddig autentikus a cigányok által játszott zene, és honnantól nem az. Ezek a viták talán arról is szólnak, hogy egy adott helyzetben éppen mit vagy kit ismernek el "valódi cigánynak".
SZI: Vannak olyan produkciók a mai cigányzenében, amelyek talán már távolodnak az autentikus zenei világtól, de ha jobban megnézed őket, minden pillanatukban van valami a hagyományokból. Talán ötven éve is csak azért kiáltották ki valamiről, hogy autentikus, mert a kor követelményeinek az felelt meg a legjobban. Ha élőben játszunk, élő dinamikát teremtünk, és ez már magában autentikus. A folklór részben életmód, ugyanakkor piac is, ahol szükség van profi arculatra. Ez régebben nem volt világos a számunkra, de ma már ez határozza meg a tevékenységünket. Ahogy kinyílik a világ másoknak, kinyílik nekünk is. A cigányzenének még több új stílusa fog megjelenni, többen fognak az internet révén ismertebbé válni. Szükség lesz egy nagyobb összefogásra, mert a zenészeknek rá kell jönniük, hogy külön-külön nem megy. Ezzel tudnánk demonstrálni, hogy a cigányzenészek hozzáállásukban, szervezettségükben utolérték azt a korszakot, amiben élnek.
MN: Úgy tűnik, hogy ebből a formálódó egységből éppen azok a zenészek maradnak ki, akik a magyar közönség számára nemzedékeken át egyet jelentettek a cigányzenével.
SZI: A rendszerváltás idején nagy veszteség érte a magyar cigányzenész-társadalmat. Sokan maradtak munka nélkül, megszűntek a korábbi fellépési lehetőségek, felbomlott az az éttermi hálózat, ami ennek a zenének a legfőbb közegét jelentette. Így viszont te-ret kaphatott az a cigány folklór, amely addig főleg vidéken, oláh vagy beás cigány körökben élt. Az én édesapám oláh cigány, édesanyám magyar cigány, mind a két zenei kultúrát jól ismerem. A gitárosom például pásztói magyar cigány fiú. Az ő házuk és a mellettük lévő között volt a választóvonal az oláh és a magyar cigányok között, és mind a két csoport őket hívta zenélni. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy magyar cigányzenészek kapcsolódjanak be cigányfolklór-zene-karokba. Ma több híres folklór-csapatban játszik magyar cigányzenész cimbalmon, bőgőn vagy klarinéton, ami a folklórnak is új irányt adott. Az oláh és a magyar cigányzene ma egymás felé tart, ami szerintem történelmi jelentőségű változás.
MN: A többség által elismert cigány személyiségek máig nagyrészt zenészek, vagy tevékenységük összefonódik a zenével. Erre azt lehetne mondani, hogy ötven vagy száz évvel ezelőtt sem volt ez másképpen. Mi változott?
SZI: A zenésznek nem direkt módon kell elismerést szereznie azzal, hogy muzsikál. Zene van, cigány van, a közönség meg figyeljen oda, mert ez egy olyan alkalom, amit ők szalaszthatnak el. Azt például mi nem tűrjük el, ha odajön valaki, és odanyom nekünk egy ezrest vagy tízezrest azzal, hogy játsszál, cigány. Abban a pillanatban rendbe vágom őt. Egy ilyen nagy szót, mint a társadalmi elismertség, az egyéni reakciókból is le lehet mérni. Egy koncert után mindig el tud indulni egy jó stílusú párbeszéd ember és ember között, mert abban a pillanatban értjük egymást. Ha mind a ketten jól éreztük magunkat, akkor ott eltűnnek a gátak. Leginkább a zenész képes egyfajta pozitív viszony kialakítására, ami egy kicsit szomorú, de élni is lehet ezzel a lehetőséggel. A Szilvási Gipsy Folk Band ismertségében sokat számított, hogy olyan helyeken kezdtünk el játszani, mint a Tütü-Tangó vagy a Ráckert, ahol nemcsak cigány közönség hallgatott minket, hanem magyarok és külföldiek, akik vették a lapot, és velünk együtt jól érezték magukat. Közben eljárunk vidékre is, ha például a Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak van valahol egy rendezvénye. Lehet, hogy kevés a pénz és nem túl jó a szervezés, viszont cigány embereknek játszani mindig nagy kihívás. Ott nem mindegy, hogy milyen hallgatót énekelsz, nem lehet nagyzolni, mert azonnal beszólnak neked.
MN: A world music piacán a kelet-európai cigányzene többé-kevésbé egy kategóriának számít. Ebben a mezőnyben a magyarországi csapatok eddig kevesebb hangot kaptak, mint néhány szerb vagy román zenekar.
SZI: Az már látszik, hogy itt nem vagyunk az elsők között. A cigányzenészek közül kevesen gondolkodtak el azon, hogy a world music milyen piacot jelenthetne számunkra, s a cigány szervezetek sem fordítottak elég figyelmet rá, így nincs olyan koncertszervező hálózat, ami képes volna ezt támogatni. A páratlan ritmusokkal, amit egy balkáni csapat játszik, nem tudunk versenyezni. Õk viszont nem tudnak velünk tartani a szájbőgőzésben. A specialitások segítenek bennünket, csak el kell jutni a színpadig, ott már úgyis tudjuk hozni, amit kell. A cigányzene Magyarországnak egy olyan szerencsepénz, amellyel még nagyon sok mindent megválthat.
A folklór felpofoz című Szilvási-albumon jelenkori autentikus cigányzene hallható, mely a régmúlt örökségével éppúgy kapcsolatban áll, mint azzal a nagyvárosi környezettel, amelyben született. Egységbe forrasztja a betyárnótát és a városi életérzést, a magyar, a román és az oláh cigány hagyományt, ám ettől még nem ítéli passzív befogadásra a hallgatót. Inkább azoknak szól, akik tudnak vagy szeretnének mulatni. Lehet hallgatni házibuliban, kocsiban ülve, vagy éppen akkor, amikor külföldi ismerősünknek akarunk tömören beszámolni arról, hogy mostanság mi a dörgés idehaza. A lemez címét adó fordulat az albumon szereplő ifjú rapperek szájából hangzik el. Fel vagyunk pofozva. (Szilvási Gipsy Folk Band: A folklór felpofoz, szerzői kiadás, 2005)
