Ma megjelent, legfrissebb lapszámunkban interjút olvashatnak Antal Nimróddal, aki nagy hollywoodi kitérővel tért vissza Magyarországra, hogy megrendezze a viszkis rabló, vagyis Ambrus Attila történetét. Ízelítő Kozár Alexandra interjújából:
| ||
Magyar Narancs: Juszt Lászlót látjuk az akkori tévében vagy Lenke nénit a Szomszédokból, amint levonja az élet tanulságait a vége főcímben. Mennyire volt nehéz a 90-es évek Magyarországát rekonstruálni?
Antal Nimród: Szeretném üzenni azoknak, akik az 1,1 milliárd forintos költségvetésről értetlenkedve beszélnek, hogy ez egy full kosztümös film. Csak a kosztümök nem 400, hanem 20–25 évvel ezelőttiek. Onnantól kezdve, hogy letettük a kamerát és láttuk, hogy a mostani városképben ez se stimmel, meg az se, mert például az adott épület akkor még nem is létezett, máris volt elég rekonstruálni való. Ruhákban, autókban, épületekben, viselkedési stílusban igyekeztünk mindent visszaidézni. Olykor számítógéppel kellett korrigálni.
MN: Tíz évvel ezelőtt azt nyilatkoztad, hogy full outsidernek tartod magad. Változott azóta a helyzet?
AN: Semmit sem. Szakmailag az emberek besorolnak engem vagy ide, vagy oda, és ezek a besorolások nem stimmelnek. Biztos vagyok abban, hogy most is el fog hangzani, hogy na, az Antal Nimród csinált nekünk egy amerikai filmet. Na de attól, hogy egy jelenet működik, van ritmusa, jól be van világítva, attól az már amerikai film? Az eladás miatt erre is ráhúzták, hogy akciófilm, pedig nem az. Az, hogy az amerikai filmjeimet beskatulyázták műfajilag, nem zavart. A Ragadozók sci-fi, A szállítmány akciófilm, az Elhagyott szoba horrorfilm, azok egyneműek. De a Kontrollra vagy A Viszkisre nem illenek ezek a kategóriák, ezek sokkal komplexebbek annál, mintsem hogy be lehetne őket egyetlen műfajba sorolni.
