Film

Őrült boldogság

  • 2017. február 19.

Film

A zárt intézetből szökős filmeken belül külön zsánernek tekinthető az ideg- és elmegyógyintézetek elszabaduló lakóinak a kinti világban megélt kalandjait taglaló művek sora. Ezeknek van jellemző expozíciója (amelyben a leendő főhős sérültnek és életképtelennek mutatkozik odabent), bonyodalmuknak jellemző kibontakozása (orrba vágja a hőst a valóság odakinn). Van általános jellemfejlődés (a kihívások előhozzák a hős képességeit), van jellemző kibontakozás (problémákat sikerül az új vagy újra felébresztett képességek segítségével megoldani) s végül van sztenderd tanulság (a két világ közötti határvonal bizonytalan, az ún. normalitás csak afféle sérülékeny status quo). Ezt kapjuk Paolo Virzì filmjében, szóról szóra, képről képre.

A kényszeres hazudozó és az érzelmi traumát követő depresszióban szenvedő, szuicid páciens kettőse ideális párosítás ahhoz, hogy alakjuk köré történetféleséget (persze megint road movie-t) kerekítve a fenti dramaturgiai masinéria működésbe hozható legyen. Ők a harsány és a hallgatag, a vidám és a komor, az élelmes és az esetlen. Hol harmóniában, hol veszekedve bukdácsolnak egyikük megoldatlanul maga mögött hagyott élethelyzetéből a másikuk fel nem dolgozott traumájának helyszínére. Túl sok, túl színes, dumás, fordulatos, érzelmes ez is, mint Virzì filmjei általában, ám a két remek színésznő, Valeria Bruni-Tedeschi és az igazi főszerephez talán először jutó Micaela Ramazzotti (a rendező felesége) brillírozva hozzák a különféle hangulatok és defektusok ezer színét jutalomjátékra szerfelett alkalmas szerepükben.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.