Szunyókáló státusférfiak - Előválasztás

  • G. A.
  • 2008. október 30.

Film

Az 1960-as munkának vitathatatlan rangja van a filmtörténetben, hiszen ez volt az amerikai direct cinema egyik inspiratív nyitódarabja - ellenben az a feltételezés téves, hogy még a Kifulladásig is másként festett volna nélküle (híres filmjét ugyanis Godard hónapokkal korábban forgatta). Ám vajon érdemes-e ma rászánni az időt a művészettörténeti kollégiumok keretein kívül is? G.A.

Az 1960-as munkának vitathatatlan rangja van a filmtörténetben, hiszen ez volt az amerikai direct cinema egyik inspiratív nyitódarabja - ellenben az a feltételezés téves, hogy még a Kifulladásig is másként festett volna nélküle (híres filmjét ugyanis Godard hónapokkal korábban forgatta). Ám vajon érdemes-e ma rászánni az időt a művészettörténeti kollégiumok keretein kívül is? Nos, az 1960. április 5-i, Wisconsinban tartott demokrata elnökjelölti előválasztást (John F. Kennedy vs. Hubert Humphrey) feldolgozó kócos filmről aligha állítható, hogy problémamentes volna, hiszen a külső narráció szinte teljes mellőzése okán a korszakban nem teljesen jártas néző gyakran elveszítheti a fonalat, sőt talán azt sem érti, miért is volt jelentős az esemény (JFK-nak, aki a tárgyév elején még távolról sem számított tuti befutónak, nagyon is szüksége volt e korai győzelemre ahhoz, hogy meggyőzze képességeiről pártja doyenjeit). Az alkotók negyven évvel későbbi (a DVD-kiadáshoz készített) kommentárja jelentős mankó, bár a kontextus részletezésébe ők sem fektetnek sok energiát, inkább a forgatás (egyébként távolról sem érdektelen) technikai részleteiről adomáznak.

Drew és csapata korszakhatáron forgatott: noha a televízió ekkor már megkerülhetetlen, még nem a médiaszereplések uralják a kampányt, s a jelöltek megnyilvánulásait sem a tanácsadók tervezik patikamérleg és tesztcsoportok segítségével. Ám amit az Előválasztásban látunk, valójában nem sokban különbözik a jelenkori kampányok mozgóképes lenyomataitól. Persze naivitás azt várni, hogy éppen a megjelenését, fotogenitását is közismert tehetséggel kihasználó JFK legyen, teszem azt, Barack Obama (tudják, Kennedy volt a hatvanas évek Obamája, vagy hogy is van ez) szemléletes ellenpéldája. A kis különbségek ugyanakkor nem egészen jelentéktelenek, segítségükkel valamit megérezhetünk. Leginkább a spontaneitás rokonszenves többletét: kamerák jelenlétében ilyen fesztelenséggel (és ilyen csálé nyakkendővel) szivarozó vagy éppen szunyókáló státusférfiakat ma már nemigen látni.

A Kennedy és Humphrey személyiségéről, alkatáról kialakult vélekedéseket Drew filmje nem gazdagítja, inkább csak megerősíti. Humphrey rokonszenves, de kétségkívül nem túl dinamikus, JFK viszont olyan, mint egy rocksztár - a film elején pont úgy rohannak utána a csajok, mint Richard Lesternél a négy gombafejű után. Nehezen felejthető jelenet Humphrey küszködése a barátságtalan farmerek előtt, a kezét a háta mögött idegesen tördelő Jackie Kennedy vagy a választás napján szellemes cipőperspektívából készített képsor.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.