Film

T. S. Spivet különös utazása

  • -kg-
  • 2014. november 3.

Film

Régebben minden szebb volt, régebben Jean-Pierre Jeunet is jobbakat mesélt. Régebben nem kispályás, egy-, két- vagy hárompoénos filmeket, a tájban elvesző mozgó­akvarelleket készített, hanem olyan történeteket, melyek nemcsak poéntól poénig bírták szusszal, hanem végig, első perctől az utolsóig. Mielőtt még temetnénk az Amélie-vel örökre eljegyzett francia fantasztát, érdemes megjegyezni, hogy egy igazán jól sikerült Jeunet-poén, mint amilyenből kettő-három előző filmjét, az egyébként teljesen felejthető Micmacs – (N)agyban megy a kavarást is feldobta, a ma oly divatos Chaplin kontra Buster Keaton szembenállás bármelyik térfelén tízpontos találatnak számítana.

Ennyi mentegetés és bevezető elmarasztalás után szeretnénk hangot adni piciny megrendülésünknek, mely Jeunet új filmjének, a T. S. Spivet különös utazásának szól. Szép-szép, hogy a családja körében árválkodó, hátulgombolós ezermester története mesés tájakon vezet át (Jeunet szépen fényképez hegyet, völgyet, patakot, eret), jó-jó, hogy tele a film az ifjú feltaláló ifjú feltalálmányaival, továbbá remek-remek, hogy két olyan nemzetközileg is jól fekvő színésznőt (Helena Bonham Carter, Judy Davis) is sikerült megnyerni, akik hegyek és völgyek között is önjáróak. Csak épp az Amélie-lelkületű kis feltaláló Amerikán átívelő nagy kalandja olyan semmitmondó – a nagy tarkabarkaság, aranyoskodás és Dominique Pinon dacára is u.n.c.s.i. A francia Oscarnak mondott César-díj átadásán a legjobb operatőr díját nyerte a film, és ez mindent el is mond a Spivetet körüllengő idilli unalomról.

Az MTVA bemutatója

 

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.