Film

T. S. Spivet különös utazása

  • -kg-
  • 2014. november 3.

Film

Régebben minden szebb volt, régebben Jean-Pierre Jeunet is jobbakat mesélt. Régebben nem kispályás, egy-, két- vagy hárompoénos filmeket, a tájban elvesző mozgó­akvarelleket készített, hanem olyan történeteket, melyek nemcsak poéntól poénig bírták szusszal, hanem végig, első perctől az utolsóig. Mielőtt még temetnénk az Amélie-vel örökre eljegyzett francia fantasztát, érdemes megjegyezni, hogy egy igazán jól sikerült Jeunet-poén, mint amilyenből kettő-három előző filmjét, az egyébként teljesen felejthető Micmacs – (N)agyban megy a kavarást is feldobta, a ma oly divatos Chaplin kontra Buster Keaton szembenállás bármelyik térfelén tízpontos találatnak számítana.

Ennyi mentegetés és bevezető elmarasztalás után szeretnénk hangot adni piciny megrendülésünknek, mely Jeunet új filmjének, a T. S. Spivet különös utazásának szól. Szép-szép, hogy a családja körében árválkodó, hátulgombolós ezermester története mesés tájakon vezet át (Jeunet szépen fényképez hegyet, völgyet, patakot, eret), jó-jó, hogy tele a film az ifjú feltaláló ifjú feltalálmányaival, továbbá remek-remek, hogy két olyan nemzetközileg is jól fekvő színésznőt (Helena Bonham Carter, Judy Davis) is sikerült megnyerni, akik hegyek és völgyek között is önjáróak. Csak épp az Amélie-lelkületű kis feltaláló Amerikán átívelő nagy kalandja olyan semmitmondó – a nagy tarkabarkaság, aranyoskodás és Dominique Pinon dacára is u.n.c.s.i. A francia Oscarnak mondott César-díj átadásán a legjobb operatőr díját nyerte a film, és ez mindent el is mond a Spivetet körüllengő idilli unalomról.

Az MTVA bemutatója

 

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.