Film

Teddy mackó

  • 2013. május 12.

Film

Van két ember, akik valóságos kapcsolat (bizalom, őszinteség, a másik szabadságának, integritásának tiszteletben tartása) nélkül, mégis pusztító társfüggőségben élnek. Egyikükben felébred a vágy, hogy ennek véget vessen.

Ha ez egy anya-fiú kapcsolat, amelyben anyuka babusgatott kismackója a negyven felé közelít, csaknem 2 méter magas, 140 kiló kigyúrt hús, aki szeretne végre egy nőt - akkor a szituáció komédiát sejtet, A. T. Jensen (Ádám almái) abszurdra oly érzékeny kamerája elé való groteszk bonyodalmakat. De a nagyjátékfilmes színtéren kezdő, ám tökéletes formanyelvvel jelentkező Mads Mathiesen elegánsan kikerüli mind az Amarcord-áthallásokat, mind az "öregfiú csetlés-botlása" szerű édeskedést. Esendő embereket látunk, hétköznapi helyzetekben. Az emancipált és öntudatos hazai nőkkel kontaktust találni nem képes, ezért feleséget keresni Thaiföldre induló testépítő bajnokkal semmi nem úgy alakul, ahogy várnánk. Pattayában nem veti magát a túlontúl is készséges lányok közé a félénk óriás. Társnak valót az erre szakosodott iparág erőszakos ismeretkötési metódusa ellenére talál, egy sem nem fiatal, sem nem szexi, viszont az ő valódi személyét elfogadni képes özvegyasszonyban.

A főszerepet igazi body builder játssza: Kim Koldból mégsem a brutális erő sugárzik. A sérülékenységében magányos idealista igaz szerelemre, valódi gyöngédségre való vágyakozását képes megjeleníteni, szinte eszköztelenül. Romlatlansága mint minden romlatlanság: megrendítő. Van benne valami figyelmeztető. Valami, hát igen: angyali.

 

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.