Isabella Rossellini és William Hurt: jó minőségű pulóverekben jó minőségű házasfelek, akik egy reggelen meglepve tapasztalják, hogy eljárt felettük az idő. Drágám, mi ez a csámcsogás? Semmi, drágám, csak az idő vasfoga. Körülbelül ilyen életszerűséggel veszik tudomásul, hogy ruganyosságukat már nem nagyon fogják visszanyerni, és ez olyannyira megriasztja a decens házasfeleket, hogy egy egész filmet töltenek azzal, hogy mindenféle akadályokat (kis kaland, kis ruhacsere, kis ez, kis az) gördítsenek a megénekelt kandalló útjába. Bár a rendezőnő egyszer-kétszer kísérletet tesz arra, hogy színészei valós térben tegyék a dolgukat, ám ehelyett valami elegáns, idegnyugtatóan bézsérzetű világban kell illegetniük magukat. Az utca zaja oda nem szűrődik, amerre ezek járnak, ami nem is csoda, hiszen nem két embert, hanem típusokat testesítenek meg. Műfaji lények, így komolyabb bántódásuk nem is nagyon eshet, egy-egy karcolás legfeljebb, vagy még annyi sem, kis gyűrődés itt-ott a makulátlan ruházaton.
Míg a sztárokon csak módjával, a hírességeknek kijáró udvariassággal fog az öregség, a romantikus komédia intézménye rég volt ennyire rossz bőrben.
Forgalmazza a Vertigo Média
