tévésmaci

A gólyatöcs lánya

  • tévésmaci
  • 2013.09.22 15:08

Film

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a felháborodott macskákkal, nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a dolognak, legfeljebb annyi tűnt fel nekik, hogy elég sokan vannak. De lehettek volna akár rengetegen is, Sztupa és Troché úgy voltak vele, hogy ilyen nincs, ilyen macskák nincsenek, tudniillik felháborodottak, mérges macska lehet, de az is inkább kígyó. Pedig a macskák lassan, de biztosan növekvő létszámban minden igyekezetükkel azt óhajtották kommunikálni, hogy rohadtul fel vannak háborodva, már-már bepipultak.

Nem volt könnyű dolguk, hisz jó, ha nyolc-tíz százalékuk tudott beszélni, a többiek inkább csak próbáltak szerfelett mogorva pofát vágni, nem ettek, nem aludtak, s a simogatást se igén tűrték volna, ha akad rá vállalkozó, de Sztupa és Troché fejében ilyesmi meg sem fordult. A beszélni tudó macskák föl s alá mászkáltak a többiek között, és szó szerint hangoskodtak. Mivel e kisebbségüknek is csak elenyésző kisebbsége volt képes mondatok megfogalmazására, összességében talán két-három példány, ezért a többiek csak szavakat - őszinte sajnálatunkra: többségében ronda szavakat - köptek ki a légtérbe, közelebbről társaik arcába: bazeg, kecik, milyenmá, télleg, parasztok. A többiek meg morogtak hozzá. Sztupa akkor kapta fel a fejét, amikor az egyik macska szájából tisztán hallotta, amint azt mondja, "beírok". Ez tényleg fel lehet háborodva, ismerte be - mintegy önmagának - Sztupa. Troché még ekkor sem hitt sem a szemének, sem a fülének. A harcias macska felpúposítja a hátát, felborzolja a szőrét, fúj és karmol, de olyan nincsen, hogy felháborodott, aztán észrevett egy cirmosképű fickót, aki úgy emelgette a jobb mellső mancsát, mintha az öklét rázná, behúzta a karmocskáit, s lengette a levegőben talán a talpát vagy mijét. Troché csak egy pillanatig találta nevetségesnek, de aztán csengettek nála, hogy jobb lenne kicsit megijedni. Még mit nem! A mondatokra is képes macskák eközben töprengő pofát vágtak, mintha nagyon szabatosan akarnák megfogalmazni, hogy mi piszkálja a csőrüket, ha macskák esetében lehet egyáltalán ilyet mondani. Tekeredtek, forgolódtak, káromkodtak, burrogtak, mi meg eljöttünk tévézni.

Pénteken (23-án) már este kilenckor bajban leszünk, hisz a Duna Tv - vakuljon meg a lovatok, ha először - belefog a Monte Cristo grófja nyolcrészes változatába, Gérard Depardieu-vel Edmond szerepében. Ám eközben egy spagettiwestern is bontogatni kezdi szárnyait a Film Mánián, az a címe, hogy Egy kincskereső Mexikóban, mexikóiul ez azért sokkal jobban hangzik: Vamos a matar, compa–eros! A rendező a két Weszkó Szergej közül a jobbik Sergio, bizonyos Corbucci. S ha már vadnyugat, jöjjenek a finnek is: Vuosaari, Helsinki tavalyról fél 12 után a Cinemaxon. Vuosaari pedig olyan a filmművészetben, mint a Monument Valley vagy a friscói villamos, megkerülhetetlen.

Szombaton előbb a ViaSat3-on megy a Jurassic Park, majd A sárkány éve az MGM-en, ezek valószínűleg egymás folytatásai, és végtelenítve is lehet nézni a kettőt együtt.

Vasárnap ugyanez a mese a Dunán és a Film+-on, csak sajna tisztára egy időben: itt a Sodrásban, ott a Bíbor folyók (azokon nagy ám a sodrás). Összefoglaljuk a történteket: vidéki munkásfiatalok egy csoportja felkeresi a Tisza partján tengődő ángyomat, s a kellemes együttlét jegyében sodornak egy akkorát, amitől az egyiküket elviszi a víz, kiszáll két rendőr, Reno őrm. és Cassel et., és addig verik őket, míg be nem köpik, hogy Cassel apja a tettes, mert leplezni akarta, hogy nem lépett be a téeszcsébe.

Hétfőn A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső a Film+-on este tizenegytől. S lőnek is vele, többek közt a heti szórakozásnak, mert írd és mondd, a héten már csak az Éjféli cowboy lesz félórás késéssel csütörtökön a Film Mánián - most ezertizennegyedszer. A film arról szól, hogy John Voight feljön a fővárosba Texasból, mert selyemfiú szeretne lenni, de még a 20 dollárját is elveszik tőle, így Dustin Hoffman előbb bevizel, aztán meghal Los Angelesbe érve. Ezé' tévézzünk? Marhaság.

Neked ajánljuk