Kiselefánt, kiselefánt, meghúzom a füledet!

Amikor Sztupa és Troché tömegesen fordultak elő, nem azért kellett érzéki csalódásról beszélni, mert valójában mindig csak ketten voltak, hanem azért, mert amikor rengetegen zúzták, kismillió Sztupa volt ugyan, de csak két Troché. Mégis úgy tűnt mindenkinek, akár ismerte őket, akár azt sem tudta, kicsodák, hogy mindketten ezrével rohanják le a városokat, falvakat. Sztupák és Trochék ereszkednek le a falakon, kiáltott fel egy kisgyerek vasárnap reggel, mikor a nagyapja horgászni vitte (köztünk szólva mindkettejük akarata ellenére, de a szülők voltak a főnökök). E kiáltás hatására átszakadtak a gátak, s elindult valamiféle lavina.

A horgászbotokat cipelő öregúr, bár széles látókörű, fáradhatatlan figyelmű alak volt világéletében, s pontosan tudta azt is, hogy kicsoda Sztupa és Troché, először rá sem hederített kisunokája kiáltására. Ő is unja már előre a pecázást, s kitalál mindenféle marhaságot, csak hogy szórakoztassa magát - gondolta. Igen ám, de a Népszínház utca felől sikoltozva szinte beléjük rohant egy kalauznő, s szakadatlan acsításából annyit tisztán ki lehetett venni, hogy Sztupák és Trochék szállták meg a Csokonai mozit. Az öreg ekkor már felnézett a szembenső ház falára, s mit látott? Sztupák és Trochék, mint valami sivatagi ország vidám alpinistái, tarka göncökben ereszkednek alá röhögve a tetőről. Ezt látta, de valójában 36-40 Sztupa siklott lefelé köteleken és hágcsókon, s kell-e mondani, a moziba is száz körüli létszámban Sztupák nyomultak be. A két Troché ott ácsorgott a túlsó sarkon, az éjjel-nappali közért előtt, s turmixot ittak, vagyis az egyikük csak szórakozottan forgatta a kezében a vastag falú üvegpoharat a fehér löttyel, de nem ivott bele. Ekkor a Maxim bár felől látványosan ittas Sztupák masíroztak elő, már-már felfoghatatlanul fegyelmezetlen alakzatban, hangosak voltak és sikamlós dalokat énekeltek, s mintha a girlök is velük tartottak volna a lokálból, ilyenformán teljesen olybá tűntek, mintha Sztupák és Trochék lennének pezsgősüvegek és girlök társaságában. De csak Sztupák voltak, a két Troché csendesen turmixozott a túlsó oldalon. Mint önök szoktak a tévé előtt.

Pénteken (29-én) vigyorogjon mindenki, dugni megyünk, méghozzá távol otthonunktól: Emmanuelle este 10 után a Stroy4-en.

Szombaton este a kilences sávban öldöklő verseny alakul ki a Duna Tv, az HBO és a Universal között. Előbbiről tudjuk, hogy nemrégiben részt vett egy Párizs környéki lomtalanításon, ott ugyanis még nem tilos, s Alain Delon háza, jó, akkor chateau-ja elől elhozták a kidobott filmeket, állítólag hoztak egy biciklit is, csak hiányzik az első kereke meg a bilux, mindegy, a nagy zsákmányból az Egy zsaru bőréért című 81-es marhaságot adják le, ami mellett három érv is szól: 1. Anne Parillaud, 2. a Bensonhurst Blues, 3. Alain Delon farmergátyóból, galambszürke sportzakóból és világoskék Fékon ingből álló szettje, ami maga volt ugye a lidérces nyolcvanas évek. Nos, mielőtt rátérnék az HBO és a Universal kínálatára, énekeljük is el együtt, szép lassan, fájdalmasan: Bay Parkway wonder / You're such a success / Your pretty secretary, ha / She says you are the best... Az HBO ugyanekkor házi rendezője, Agnieszka Holland A város alatt című lembergi háborús filmjét adja, ami rendes munka tényleg, csak épp a spirituszt felejtette ki belőle a művésznő, aki benne volt a Drótban. A Universal A tehetséges Mr. Ripley-vel jön, s Highsmith a moziban olyan, mint a hal a nagy Levin étrendjében, a rossz is jó belőle. Éjjel fél kettőkor viszont befigyel a Coffy címszereplőjeként Pam Grier az MGM-re, aki nem ér haza kedvéért addigra a diszkóból, nos, az nem is férfi.

Vasárnap Zebegényiek este nyolckor a Dunán. Zsír! Éljen a kommunizmus, én megmondtam! Mesterházi (már a neve is, ugye), szerencsére Lajos, a full komcsi író iskolapéldánya, s most főműsorszámként tolják ezek az antikommunista orbánhuszárok, szép a világ, szép volt, Lajos!

Hétfőn adásszünet, hisz' öreg vagyok, komcsi vagyok, belehányok (a tévébe).