Kodolányi 2005-ben gründolta a BBS Archívumot, amelynek kurátora. A BBS Archívum a Műcsarnok, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Balázs Béla Stúdió Alapítvány együttműködésében jött létre. 2010-ben, a BBS Alapítvány felszámolásakor a gyűjtemény masteranyagait a jogokkal együtt átadta a filmarchívumnak, a Műcsarnokban tovább működtetve a BBS Archívumot, kutatópéldányokkal és az irattárral. Közben állást kapott a filmarchívumban a BBS-gyűjtemény archivátoraként. A vagyonkezelői jogokról az MNV Zrt. azóta sem rendelkezett a BBS-gyűjteménnyel kapcsolatban. 2012-ben a már a MaNDA égisze alatt megjelenő A határozat című BBS-film DVD-kiadásához Kornis Mihállyal íratott fülszöveget. A kiszállított dobozokat a MaNDA főigazgatója, Lovas Lajos visszavonatta a boltokból, eltüntette róluk a Kornis-szöveget. 2013-ban a Médiatanács támogatásával dokumentumfilmet forgatott Vetíteni nem elég címmel a társadalmi forgalmazás BBS-es múltjáról és a forgalmazási forma egy mai lehetséges vetületéről. A film befejezését követően Lovas Lajos kirúgta az állásából.
magyarnarancs.hu: Két és fél éve, a filmtörvény módosításával a Magyar Nemzeti Filmarchívumra rátelepítettek egy új intézményt, a MaNDA-t. Mi történt azóta a filmarchívummal?
Kodolányi Sebestyén: A MaNDA-einstand előtti, Gyürey Vera által húsz év alatt kialakított filmarchívumnak vége.
magyarnarancs.hu: De a hatalmas filmállomány még megvan, igaz?
KS: Persze. Úgy értettem: szakmailag nullázódott le az intézmény.
magyarnarancs.hu: A főigazgató erre azt mondaná: pont ugyanannyi DVD-t adunk ki, mint Gyürey alatt, sőt vettünk 2012-ben egy filmdigitalizáló berendezést is a filmarchívumi részlegnek.
KS: Az első olyan cikkben, amelyben a MaNDA-t kritizálták (A digitális kultúra ügynökei, Magyar Narancs, 2012. október 18.), a szerző azt írta: A korábbi évekhez képest csökkent a kiadott DVD-k száma. Erre Lovas hogyan reagált? Nézzük csak, mennyi DVD jelent meg Gyürey idejében! Nyolc? Akkor nyolcat kiadunk mi is, sőt a következő évben még többet. Csakhogy közben megváltozott a világ. A DVD idejétmúlt hordozó lett. Ám az új terjesztési formákba invesztálni kellett volna, szellemileg és anyagilag is. Erre nem volt hajlandó. Ráadásul koncepciótlan a DVD-kiadás. Az ötletszerűség és a vélt haszon reménye keveredik a Magyar filmtörténeti sorozat folytatásában. Egyetlen követelmény: tartsa el magát ez a tevékenység. Mondhatta volna Lovas, hogy nem adunk ki több DVD-t... Még egyet is értettem volna vele. Csakhogy akkor végig kellett volna gondolnia, mit csinál helyette. A filmdigitalizáló berendezés pedig arra van, hogy mint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, ha jön egy delegáció, a vezető rámutathasson. Amikor leszállították a gépet, kiderült, nem teljes rendszer, nincs rajta hangkapu (vagyis csak képet ír át, hangot nem). Nagy keresztmetszetű HD-outputja más keresztmetszetű inputot igényel a feldolgozó rendszeren. Mi lett a végeredmény? Üzemszerűen semmit sem lehet vele csinálni, 5 százalékos a kihasználtsága. Kelet-európai buhera megoldásokkal dolgoztunk rajta.
magyarnarancs.hu: De a MaNDA filmintézeti igazgatóságának voltak főigazgató-helyettesei. Ők nem képviselték részlegük érdekeit?
KS: A MaNDA deficites intézmény, nincs a főigazgató-helyetteseknek vagy más vezetőknek önállóságuk, sőt, rá kell bólintaniuk olyan lépésekre is, amelyek a felelősségi területeik kárára vannak.
| ||
magyarnarancs.hu: Miért gondolod, hogy ha a MaNDA nem einstandolja a filmarchívumot, akkor a filmszakmai területek újraosztásakor számításba kellett volna venni?
KS: Mert a filmarchívum egy kötelespéldány-archívum, hasonlóan az Országos Széchényi Könyvtárhoz. Ha nem „menti meg” a MaNDA, akkor a döntéshozóknak szembe kellett volna nézniük azzal, hogy itt bizony kötelespéldány-státuszú audiovizuális anyagok őrződnek, tehát bárki kezébe is kerüljön, ezt a funkciót fenn kell tartani. Andy Vajna is lemondott egy idő után arról az igényéről, hogy az állami tulajdonú filmek terjesztési jogai hozzá kerüljenek. Belátta, hogy a feladat nagyobb, mint amit a csomag kereskedelmileg ér.
magyarnarancs.hu: Te már kutakodtál a mandadb.hu-n?
KS: Ma a MaNDA adatbázisára az kerül fel, amit Lovas Lajos valamilyen szerződéses vagy hatósági jellegű intézkedés nyomán − a közmunkaprogram keretén belül − meg tud szerezni valamilyen gyűjteményből, és közzé tud tenni. Teljesen esetleges, hogy mit talál az érdeklődő. Olyan a MaNDA ma, mint egy digitális garázsmúzeum, ahol véletlenszerűen alakul a gyűjtemény. Olyan beszervezhető kollekciókra ugrik rá a MaNDA, amelyekben a digitális közmunkaprogram megvalósíthatósági keretei adottak, és az elkészült tartalom behajtható. Van itt minden: kulcstartó és érték is. Csakhogy a garázsmúzeumot magánember hozza létre önerőből, Lovas Lajos viszont közpénzt költ egy nemzeti intézményben.
magyarnarancs.hu: Pedig a MaNDA-idea nem rossz…
KS: Eleinte úgy tűnt, a MaNDA felpörgeti a filmintézetet: forrást teremt, és megindulhat a digitalizálás. Gyürey Verával úgy gondoltuk, hogy a BBS-gyűjtemény lesz ennek a pilotprogramja. Transzparenssé tesszük ezt a gyűjteményrészt, és aztán ennek mintájára az egész filmarchívumi adatbázis webes transzparenciáját megvalósítjuk. Gyürey egy nem korszerű, de jól működő közgyűjteményi intézményt vitt, amiben óriási lehetőségek voltak. Ennek a gyűjteménynek és adatbázisának a korszerű megközelítésekkel fejlesztett netes felületei, ha létrejöttek volna, óriási referenciái lehettek volna a MaNDA-nak.
magyarnarancs.hu: A többi közgyűjtemény is látott fantáziát Szőcs Géza MaNDA-ideájában 2011-ben.
KS: Úgy tűnt, hogy létrejön egy közgyűjteményeket, múzeumokat összefogó ernyőszervezet, amely összehangolja és finanszírozza a digitalizációs feladatokat, ahol eddig esetlegesen, koordinálatlanul történtek dolgok. Legelőször a szervező, összehangoló szereppel sült fel a MaNDA. Ennek két oka volt. Egyrészt látták a közgyűjtemények, hogy olyan emberekkel kellene megvitatniuk komoly szakmai kérdéseket, akiknek nincs szakmai múltjuk, viszont irritáló a politikai támogatottságuk. Másrészt a MaNDA magához vette volna azt a tartalmat, amely az intézmények mindennapos túlélését jelenti, amelyből ki tudják termelni a számukra előirt bevételi kötelezettséget. Az ellenállásra úgy reagált a MaNDA, hogy fenyegető, hatóság jellegű koncepcióval állt elő: nem tárgyalgatunk, hanem behajtjuk a tartalmakat. Mára jól látható, hogy a MaNDA-t nem érdekelte ez az aprólékos, tárgyalásos szervezőmunka. A cég ugyanis nem erre, hanem a digitalizálásra és az ilyen munkák környezetének létrehozására fordítható európai pénzek megszerzésére jött létre. Az Europeana ideáját mechanikusan másolva nemzeti missziót jelöltek ki maguknak, de éppen az Europeana posztmodern gondolatának lényegét nem vették figyelembe. Ez egy nehezen fenntartható, szimbolikus összeurópai intézmény, nem igényli nemzeti fejszervek létrehozását.
magyarnarancs.hu: Lovas Lajos sajtótájékoztatót tartott április 29-én, ahol bejelentette: a MaNDA megkezdte az adatszolgáltatást az Europeana felé. Mennyire fontos ez a magyar adófizetőknek?
KS: Semennyire. Ez humbug. Az Europeanának nincs eszköze arra, hogy ellenőrizze, valóban értékes tartalom kerül-e az adatbázisába. De ezzel eddig még senki nem élt vissza. Itthon sincs kontroll. Tudni kell, hogy 2012-ben a MaNDA kikerült az Emmi ellenőrzése alól, és áthelyezték a Miniszterelnökséghez. De itt nincs szakmai apparátus a felügyeletére. Ha fölmész a MaNDA internetes felületeire a kulturkincs.hu-n keresztül, akkor azt látod, hogy a MaNDA-nak óriási és sokrétű a feladatvállalása, de nem mutat praktikus, letisztult képet, nem átláthatók a fókuszai. Minden funkcióban van valamilyen tartalom. A MaNDA majdnem minden vállalását adminisztratíven teljesíti, de ezzel korántsem segít abban, hogy megértsük, mire való ez az egész, mit tud a felhasználó ebből valóban hasznosítani.
magyarnarancs.hu: Ha szakmai értelemben vége a filmarchívumnak, akkor miben reménykedhetnek a filmet szeretők?
KS: Azzal, hogy a MaNDA 2012 végén becsatornázta magát a Miniszterelnökséghez, minden szakmai keretből kizárta magát. A MaNDA filmállománya túlduzzasztott. A Mokép Algyógyi úti raktárát záros határidőn belül fel kell számolnia, és rendelkeznie kell az ott őrzött filmek sorsáról. Ez is bázisa lehet egy új cinematheque-nek. A múzeumi negyedben olyan új tereket hoznak létre óriási invesztícióval, amelyekben szükségszerűen kortárs szemlélettel, új kontextusokban művészeti gyűjteményeket helyeznek el, mutatnak meg. És az ezt kiszolgáló modern restauráló, raktári és logisztikai háttér is megépül hozzá a Szabolcs utcánál. A filmnek is helyet kell kapnia itt. Miért ne lehetne egy új intézményt létrehozni? Vagy miért ne társulhatna ez a funkció a kortárs művészeti múzeumi funkciókkal? Értékközpontú, művészeti és társtudományos megközelítésű intézményt érdemelne a filmművészet és minden audiovizuális kulturális érték. Ennek most lehet megalapozni a logisztikai, raktározási és bemutatási kereteit, éppen a Liget-koncepció ernyője alatt. Később esély sincs rá. A MaNDA-nak a terület monopolizálása helyett a profilját áttekintve el kéne döntenie, hogyan akar ebben részt venni. Most kooperációkon alapuló, konzultatív, együttműködő magatartással, akár a Filmalap és az MTVA bevonásával lehetne a jövőt megalapozó szakmai munkát végezni.
