Film

Jo Nesbo egyik kiadatlan novellájából készítette el erőszakban és humorban egyaránt bővelkedő filmjét - a közös munkáról, a skandináv humorról és arról is beszélgettünk, milyen hatással volt a Breivik-merénylet a norvég művészetre.

Nahát, milyen riasztóan régóta, másfél évtizede nézhetik a Fókuszt azok az emberek, akik minden erejüket és tehetségüket elvesztve azon munkálkodnak, hogy ennek az abszurd és tébolyult országnak az életéről megfeledkezzenek, és helyette valami olyan szörnyűségesre avagy csodálatosra találjanak, amely velük soha nem történhetik meg.

A történet 1984-ben indul az akkor éppen szovjet tagköztársaságként senyvedő Litvániában, annak is régi fővárosában, Kaunasban, ahol építészhallgatók egy alkalmi zenekart gründolnak - eredetileg nagyjából egy szilveszteri buli idejére.

A méltán híres iráni rendező és az iszlám forradalmi rendszer kapcsolata jó ideig zavartalannak tűnt.

Mire jó az, ha az embert egyszerre öntik nyakon a világ összes mocskával, nyomorával? Mi lehet a jó egy pokolba vezető társasutazásban? Hacsak nem a társaság?