Verzió

Börtöntöltelékek

A magyar merítés

  • - ts -
  • 2012. december 1.

Film

Amszterdam és a Balaton, Vác és Tököl, házfoglalók és a legnagyobb menekülttábor zárt szekciója, valamint a hamisítatlan honi bajusz: a magyar szekció - az eddigiek s az idei nemzetközi felhozatal tükrében is - különösen erősnek tűnik az idén...

Amszterdam a szabadság egy kétségtelen szimbóluma, a riksakuli meg a szolgaságé - mi hozható ki a kettőből egyszerre? Az utóbbi években Amszterdam belvárosának utcáit magyar riksataxisok lepték el; valakinek ez tiszta Amerika, másnak a végállomás (Riksaláz): két nyár napjaink disszidensei között, avagy hol sodorják még a világon kolbászból a sövényt? A Váci Börtön és Fegyház termeiben aligha, legalábbis azon hat rab elbeszélése szerint, akik a börtönsors személyiségre gyakorolt hatásairól beszélnek a kamerának; elmesélik, hogyan siklott ki az életük, mit várnak a jövőtől, de elsősorban azt, hogy milyen hatással van rájuk az intézmény református lelkésznője (A börtön ablakában). S ha nem lelkésznő, akkor egy zenei stílus: Tökölön, a fiatalkorúak börtönében tehetségkutató rapversenyt (Börtönrap) rendeznek. Felfoghatjuk anyanyelvi vetélkedőnek is, lévén a rap világszerte a börtön nyelve.

Maradván vagy épp nem maradván a szögesdrót, sőt a szögesdrót mögötti szögesdrót mögött, a legnagyobb magyarországi menekülttáborban ideiglenes zárt osztályán, ahol az 1992-es boszniai háború idején ide menekített pszichiátriai betegek várják türelmesen, hogy hazatérhessenek. A politika és a bürokrácia útvesztőjében rendre elakadó ügyük, íme révbe ér: 17 évvel a háború után mégis elindulhatnak hazafelé - már akik megmaradtak. S akik elindulnak, sem mind érnek haza, többen útközben vesznek oda. S mit tartogat a megtalált "haza"? A Bosznia, Bosznia 2003-tól 2011-ig követi történetüket.

S börtön adott esetben egy munkásszállóból lett lakóház is, amibe házfoglalók, hajléktalanok költöztek (Házgyári utca 1.), miként az lehet egy egész ország is (NémetEgység @ Balatonnál - Mézföld), csak a bajusz (Magyar bajusz) nem az. Talán. De mi van akkor, ha magát a nemzeti identitást fedezzük fel benne?

A magyar szekció az idén lemegy a bánya legszűkebb vájatába: egy végtelen és klausztrofób utazás az egész.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.