Verzió

Börtöntöltelékek

A magyar merítés

  • - ts -
  • 2012. december 1.

Film

Amszterdam és a Balaton, Vác és Tököl, házfoglalók és a legnagyobb menekülttábor zárt szekciója, valamint a hamisítatlan honi bajusz: a magyar szekció - az eddigiek s az idei nemzetközi felhozatal tükrében is - különösen erősnek tűnik az idén...

Amszterdam a szabadság egy kétségtelen szimbóluma, a riksakuli meg a szolgaságé - mi hozható ki a kettőből egyszerre? Az utóbbi években Amszterdam belvárosának utcáit magyar riksataxisok lepték el; valakinek ez tiszta Amerika, másnak a végállomás (Riksaláz): két nyár napjaink disszidensei között, avagy hol sodorják még a világon kolbászból a sövényt? A Váci Börtön és Fegyház termeiben aligha, legalábbis azon hat rab elbeszélése szerint, akik a börtönsors személyiségre gyakorolt hatásairól beszélnek a kamerának; elmesélik, hogyan siklott ki az életük, mit várnak a jövőtől, de elsősorban azt, hogy milyen hatással van rájuk az intézmény református lelkésznője (A börtön ablakában). S ha nem lelkésznő, akkor egy zenei stílus: Tökölön, a fiatalkorúak börtönében tehetségkutató rapversenyt (Börtönrap) rendeznek. Felfoghatjuk anyanyelvi vetélkedőnek is, lévén a rap világszerte a börtön nyelve.

Maradván vagy épp nem maradván a szögesdrót, sőt a szögesdrót mögötti szögesdrót mögött, a legnagyobb magyarországi menekülttáborban ideiglenes zárt osztályán, ahol az 1992-es boszniai háború idején ide menekített pszichiátriai betegek várják türelmesen, hogy hazatérhessenek. A politika és a bürokrácia útvesztőjében rendre elakadó ügyük, íme révbe ér: 17 évvel a háború után mégis elindulhatnak hazafelé - már akik megmaradtak. S akik elindulnak, sem mind érnek haza, többen útközben vesznek oda. S mit tartogat a megtalált "haza"? A Bosznia, Bosznia 2003-tól 2011-ig követi történetüket.

S börtön adott esetben egy munkásszállóból lett lakóház is, amibe házfoglalók, hajléktalanok költöztek (Házgyári utca 1.), miként az lehet egy egész ország is (NémetEgység @ Balatonnál - Mézföld), csak a bajusz (Magyar bajusz) nem az. Talán. De mi van akkor, ha magát a nemzeti identitást fedezzük fel benne?

A magyar szekció az idén lemegy a bánya legszűkebb vájatába: egy végtelen és klausztrofób utazás az egész.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.