Verzió

A legkisebb hely

  • - urfi -
  • 2012. december 1.

Film

Salvadorban évszázados állami tradíció az állampolgárok módszeres és tömeges legyilkolása, a nyolcvanas évek kormányainak ilyen irányú hagyományőrző tevékenységét pedig egyenesen az USA bőséges anyagi és logisztikai támogatása segítette - de a ma is kínzó miértekre nem Tatiana Huezo filmjéből fogunk választ kapni. Megismerünk viszont egy kis falut a közép-amerikai őserdő közepén, amelyet a valódi hatalmat birtokló hadsereg és a gerillák között 12 évig dúló háború során lakosai elhagytak, hogy aztán visszatérjenek az utcákon heverő csontok közé.

Huezo mozijának nem a hangja, hanem a szerkezete lírai. Hónapokon át beszélgetett Cinquera lakóival, de nem volt jelen a kamera; ami az intimitás lehetőségén túl előhívta azt a kényszert, hogy a felvett hanganyaghoz szabadon választott képsorok társuljanak, amelyek nem illusztrálják, hanem költőien ellenpontozzák és továbbgondolják az elhangzottakat. Mégpedig elementáris hatással: amíg egy öregasszony lánya haláláról, egy férfi apja állatias megkínzásáról, egy fiatal nő pedig a gyerekek mindennapi félelmeiről mesél, addig a képeken a paradicsomi békében ráérősen dolgozó falut látjuk, ahol mosolygó emberek élik új életüket. Ez a szerkezet néha megbomlik, ami nem is tesz jót, az áldozatok fotóinak bemutatása például hatásos, de közegidegen. Külön érdem azonban, hogy Ernesto Pardo operatőr, a szintén brillírozó hangmérnökkel karöltve magát a falut és az erdőt is főszereplővé avatja. A falut, amelyet kísértetek laknak, és az erdőt, amit mindenki tisztel, hiszen a földjét rokonaik pora borítja.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.