Film

Transformers: Az utolsó lovag

  • - kg -
  • 2017. július 29.

Film

Kína – egy szóval így foglalhatnánk össze, ha nagyon össze akarnánk foglalni a Transformers ötödik részét, és mindjárt el is mondjuk, miért. Csak először lezuhanyozunk, mert Az utolsó lovag nyitott szemmel kieszközölt megtekintése azzal az élménnyel vetekszik, mint amikor mezítláb álldogálunk az egyre forrósodó betonon az év legmelegebb napján, izzadt testekkel körbevéve, fojtogató ételszagban, miközben technóba oltott mulatós bömböl a közelben. Szóval, Kína. Az óriásrobotos sorozat negyedik része csak Kínában 320 millió dollárt szedett össze, és ha valami csak Kínában 320 millió dollárt szed össze, azt az utolsó, rongyos százmillióig folytatni kell. Ez az a szint, amikor a producerként megbújó Spielbergnek is tök mindegy, hogy mi zajlik a vásznon, és valóban ez zajlik: a dübörgő, monumentális, technikailag tökéletes tök mindegy. Lehet mondani, hogy mégis mi mást is vártunk egy óriásrobotos Michael Bay-filmtől, főleg egy ötödiktől, de az eddigi óriásrobotos Michael Bay-filmekben legalább nem mászkált idült, időskori vigyorral az ábrázatán Sir Anthony Hopkins a Stonehenge körül, mint Pisti a robotzivatarban, és a kerek­asztal lovagjait sem rángatták elő csak azért, hogy Stanley Tuccira ráragaszthassák Merlin szakállát. Volt is bizonyára nagy tanácstalanság, hogy számítógép nélkül hogyan kell ragasztani. És ezek még a film emberibb pillanatai, a többi maga a büszke, izzadságszagú, acélos tahóság filmes megfelelője. Bay mentségére legyen mondva, hogy ha valami ennyire igényesen igénytelen – csak vágóból öt volt –, az már művészet.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

nulla csillag

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.