Kína – egy szóval így foglalhatnánk össze, ha nagyon össze akarnánk foglalni a Transformers ötödik részét, és mindjárt el is mondjuk, miért. Csak először lezuhanyozunk, mert Az utolsó lovag nyitott szemmel kieszközölt megtekintése azzal az élménnyel vetekszik, mint amikor mezítláb álldogálunk az egyre forrósodó betonon az év legmelegebb napján, izzadt testekkel körbevéve, fojtogató ételszagban, miközben technóba oltott mulatós bömböl a közelben. Szóval, Kína. Az óriásrobotos sorozat negyedik része csak Kínában 320 millió dollárt szedett össze, és ha valami csak Kínában 320 millió dollárt szed össze, azt az utolsó, rongyos százmillióig folytatni kell. Ez az a szint, amikor a producerként megbújó Spielbergnek is tök mindegy, hogy mi zajlik a vásznon, és valóban ez zajlik: a dübörgő, monumentális, technikailag tökéletes tök mindegy. Lehet mondani, hogy mégis mi mást is vártunk egy óriásrobotos Michael Bay-filmtől, főleg egy ötödiktől, de az eddigi óriásrobotos Michael Bay-filmekben legalább nem mászkált idült, időskori vigyorral az ábrázatán Sir Anthony Hopkins a Stonehenge körül, mint Pisti a robotzivatarban, és a kerekasztal lovagjait sem rángatták elő csak azért, hogy Stanley Tuccira ráragaszthassák Merlin szakállát. Volt is bizonyára nagy tanácstalanság, hogy számítógép nélkül hogyan kell ragasztani. És ezek még a film emberibb pillanatai, a többi maga a büszke, izzadságszagú, acélos tahóság filmes megfelelője. Bay mentségére legyen mondva, hogy ha valami ennyire igényesen igénytelen – csak vágóból öt volt –, az már művészet.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
nulla csillag
