Film

Transformers: Az utolsó lovag

  • - kg -
  • 2017. július 29.

Film

Kína – egy szóval így foglalhatnánk össze, ha nagyon össze akarnánk foglalni a Transformers ötödik részét, és mindjárt el is mondjuk, miért. Csak először lezuhanyozunk, mert Az utolsó lovag nyitott szemmel kieszközölt megtekintése azzal az élménnyel vetekszik, mint amikor mezítláb álldogálunk az egyre forrósodó betonon az év legmelegebb napján, izzadt testekkel körbevéve, fojtogató ételszagban, miközben technóba oltott mulatós bömböl a közelben. Szóval, Kína. Az óriásrobotos sorozat negyedik része csak Kínában 320 millió dollárt szedett össze, és ha valami csak Kínában 320 millió dollárt szed össze, azt az utolsó, rongyos százmillióig folytatni kell. Ez az a szint, amikor a producerként megbújó Spielbergnek is tök mindegy, hogy mi zajlik a vásznon, és valóban ez zajlik: a dübörgő, monumentális, technikailag tökéletes tök mindegy. Lehet mondani, hogy mégis mi mást is vártunk egy óriásrobotos Michael Bay-filmtől, főleg egy ötödiktől, de az eddigi óriásrobotos Michael Bay-filmekben legalább nem mászkált idült, időskori vigyorral az ábrázatán Sir Anthony Hopkins a Stonehenge körül, mint Pisti a robotzivatarban, és a kerek­asztal lovagjait sem rángatták elő csak azért, hogy Stanley Tuccira ráragaszthassák Merlin szakállát. Volt is bizonyára nagy tanácstalanság, hogy számítógép nélkül hogyan kell ragasztani. És ezek még a film emberibb pillanatai, a többi maga a büszke, izzadságszagú, acélos tahóság filmes megfelelője. Bay mentségére legyen mondva, hogy ha valami ennyire igényesen igénytelen – csak vágóból öt volt –, az már művészet.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

nulla csillag

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.