Film

Tűzgyűrű

  • - kg -
  • 2013. augusztus 18.

Film

Az általános vélekedés szerint Guillermo del Toro mexikói filmrendező, a horror/sci-fi határvidék pionírja, a rajongók örök patrónusa és Az őrület hegyei című klasszikus rémtörténet megfilmesítésének első számú lobbistája felette áll a műfaji nagyátlagnak, az éjjellátóval is csak a kasszát látó, lusta és fantáziátlan hollywoodi iparosok tömegének.

A Tűzgyűrű című új Del Toro-opus - a Középföldéről meglógott, mert az alkotói függetlenséget mindennél többre tartó rendező első Hobbit utáni munkája - épp csak egy kicsit árnyalja ezt a vélekedést. Annyiban csak, hogy Guillermo del Toro, a rajongók örök patrónusa most megmutatta, hogy tud ő éppolyan gagyit, mint amit a nála alacsonyabb rendűnek tartott és rajongói körökben lenézett iparosok, mint a Bayek és Bay alattiak. A helyzet már csak azért is súlyos és jogorvoslatért kiált, mert kiéhezve vártuk, hogy valaki végre megadja a kellő tiszteletet az óriásrobotok kontra óriásszörnyek típusú filmeknek (hívják őket Godzillának vagy Kaijunak, Mechagodzillának vagy Jaegernek), és Del Toróból még ki is néztük, hogy majd ő elhozza a kiéhezett tömegeknek a műfaji megváltást. Erre mit hozott el: a kartonpapírnál is vékonyabb, rokonszenv dolgában is komoly deficittel küzdő (talán mert olyan önérzetesen bután néző és folyton blődségeket beszélő) figurákat, akik a másodpercekre lévő apokalipszis küszöbén is találnak időt arra, hogy mélyen a másik szemébe nézve olyan falvédőszövegekkel jöjjenek, amik kisebb vészek esetén is röhejesnek hangoznának. Egyébként a robot-szörnycsaták rendben vannak.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.