Film

A magányos lovas

Film

Egy zsánert feléleszteni csoda. Még egyet: hübrisz. Hiába sikerült anno Gore Verbinski csapatának a Karib-tenger kalózaival lelket lehelni egy műfajba, a western nem járt ilyen jól velük. Talán azért, mert a lassú párbeszédek a szikkadt tájban és a hosszú csendek leple alatt bagót rágó típusfigurák kevéssé lelkesítők, vagy azért, mert kalózokról nem érdemes cowboyokat másolni.

Óvatosabbnak kellett volna lenni a bevált csapattal és forgatókönyvírókkal: rég megvannak a fordulatok, csomószor láttuk már a figurákat. Jack Sparrow-ból indián lett, hajócsáklyázásból vonatrablás, arany helyett ezüst. A lehetséges hős bukása, az antihős hőssé nevelődése és a hőstett lassan levezetett meséje persze biztos jellemzői a westernnek, de most ritmustalan és elnyújtott a megvalósítás. S minek tartsa az ember azokat az elemeket, amelyek a kalózok univerzumára utalnak vissza (például mogyoró): üres gegeknek. Helena Bonham Carter is ilyen idegen test, őburtonisége fájón lóg ki a filmből. Ráadásul Johnny Depp indiánjának mozgása, rajzfilmszerűsége ugyancsak a bolond kalózt idézi.

A film ezzel együtt is kész vizuális orgia, igazi nyári szórakoztatás: nem olcsó, csak üres. A látvány viszi is a hátán Verbinskiéket, akik közben azt mutatják, amit tudnak. Amitől a kalózok hajója is hasított: nagyon jellegzetes figurák kavarnak, s külön sztorija van egy kendőnek, egy kézmozdulatnak, amelyekhez új és új mesék társulnak. Csakhogy ezek összefonása és a zsáner elemeinek újraértelmezése messze nem sikerült olyan jól, ahogy kellett volna.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.