„Újrafelfedezem a spanyolviaszt”

Török-Illyés Orsolya színész

rés a présen: Amióta szakítottál a Látókép Ensemble produkcióval, egyre többet játszol független társulatokban a filmezés helyett. Valamiféle visszatérés ez a színházhoz, vagy új kezdet?

Török-Illyés Orsolya: A szakítás nem szakmai volt, számomra a színház és a film is a ma­gán­életem mellékterméke, így az eltávolodás a látóképes csapattól is a magánéletem megváltozásának a következménye. Leginkább olyan emberekhez kapcsolódom, akikre kíváncsi vagyok, vagy akik rám kíváncsiak. Kevesebb film forog mostanság, ha nem történelmi, a független színházban meg valóban iszonyú jó munkáim voltak az elmúlt években, még ha ez nem is olyan látványos. Bejött egy csomó új terület is, performance-ok, forgatókönyvírás, sőt fotókiállítás is, s legalább annyira élveztem ezeket.

rap: A legújabb előadásod a Perplex a Szkénében. Milyen csapattal készült?

TIO: Szenteczki Zitával, a rendezővel már régóta kerülgetjük egymást, örültem, amikor megkeresett a kortárs német szerző, Marius von Mayenburg darabjával. Az Exit Generáció-s srácokat pedig nem ismertem, de igazság szerint ezt élvezem legjobban a független létben, hogy minden alkotó máshonnan, másból jön, aztán a próbafolyamat alatt összecsiszolódunk és csapattá válunk. Dénes Viktort és Farkas Ádámot is nagyon megkedveltem, Simkó Katival meg már az Árvácskában is élveztem a közös munkát. Egyébként pedig a többi alkotó is mind egészen kiváló, tehetséges ember. Nagyon jó munka volt.

rap: Miből indultál ki egy ilyen, enyhén szólva képlékeny szerep megformálásánál?

TIO: Tulajdonképpen nincs is szerep. Nincsenek szereplők ebben az előadásban. Helyzetek vannak, amelyek rettentő gyorsan átalakulnak, és én is az éppen aktuális szituációtól válok valakivé, legyen az bébiszitter, vulkán vagy bevándorló takarítónő. Az segít, ha tiszta, hogy mi az aktuális helyzet. Pillanatról pillanatra. Elég nehéz volt ezt kibogozni, de annál élvezetesebb játszani.