tévésmaci

Komor, a tacskó

  • tévésmaci
  • 2023. október 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché körbehordozták a vallatódobozt, tömegek sereglettek az utcákra, hogy megéljenezzék őket.

Egy platós IFA-val mentek, leszedték róla az oldallapokat, Pintér és Mráz napi váltásban vezettek, Mráz kezdett, Sztupa a kocsikísérő helyén ült, a lakott helyeken szinte lépésben haladtak, ilyenkor a lakatlan szakaszokon a kísérőkocsiban utazó Troché felhágott a platóra, s egy megafonba kiabálta a proklamáció szövegét. Nem mindennapi konvoj volt. Elöl MZ Trophy 250-es motorkerékpárján Ómafa, biztosítandó a mozgékonyságot, ha valami rapid megoldást igénylő rendkívüli esemény következik be, afféle egyszemélyes könnyűlovasság. Utána a kályhakék IFA, platóján a vallatódobozzal és az ordító Trochéval, a sort pedig egy lefüggönyözött Warszawa a Herbstsommer testvérekkel, Kesével és Pityuval, akik a tényleges őrzés-védelmet biztosították. Az út szélén álló lakosság együtt üvöltötte Trochéval a proklamációt, az eső meg zuhogott, s úgy tűnt, nem is akarja abbahagyni. Az útszéli tócsák híztak, az ég elfeketedett. Troché a régi viharkabátját viselte, s valami felszakított nejlonzacskó-szerűségbe bugyolálta a megafont. Az út két falu között egyenes volt, Sztupa a vezetőfülkéből már messziről látta, hogy a népek megint kint szoronganak az árokparton, Mráz annyit mondott, hogy már ordítanak, Sztupa letekerte az ablakot, hogy hallja, s az sem zavarta, hogy bever az eső. És igen, a proklamációt üvöltötték, amikor Troché belekezdett, a falusiak épp máshol tartottak, de pár pillanat alatt felvették a lépést, igazodtak Trochéhoz. A falu közepén egy határozottan őrültnek látszó kisbíró verte tiszta erőből a dobját, pár szál haját az eső a szemébe mosta, arcán idült mosoly, szódásüveg szemüvegét vastagon vonta be a pára, de ütemet nem tévesztett, csak úgy pattogott a proklamáció, Mráz úgy látta, hogy az ablaktörlő sikítása is egy húron pendül velük, szvisss, szvisss, szvisss… Lejjebb, az alszegen egy földútról hirtelen egy szénás­szekér vágott eléjük, a dúlt tekintetű kocsis szakadatlan verte ostorával a lovakat, az ázott széna csüggedten lógott a petrencés rudakról. A részeges Szip-Szip-Szabó, a rongyszaggató, kiabált ki egy gyerek a proklamációt skandáló kórusból. Ómafa felzárkózott a motrával a kocsis mellé, és intett neki, hogy húzódjon le, de az válaszul ugyancsak a proklamációt üvöltötte, s verte a lovait egészen a falu végéig, elöl a részeges rongyszaggató szekere, mögötte Ómafa, az IFA és a sorzáró Warszawa… A falut elhagyva megelőzték a szekeret.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."