Komor, a tacskó

Amikor Sztupa és Troché körbehordozták a vallatódobozt, tömegek sereglettek az utcákra, hogy megéljenezzék őket.

Egy platós IFA-val mentek, leszedték róla az oldallapokat, Pintér és Mráz napi váltásban vezettek, Mráz kezdett, Sztupa a kocsikísérő helyén ült, a lakott helyeken szinte lépésben haladtak, ilyenkor a lakatlan szakaszokon a kísérőkocsiban utazó Troché felhágott a platóra, s egy megafonba kiabálta a proklamáció szövegét. Nem mindennapi konvoj volt. Elöl MZ Trophy 250-es motorkerékpárján Ómafa, biztosítandó a mozgékonyságot, ha valami rapid megoldást igénylő rendkívüli esemény következik be, afféle egyszemélyes könnyűlovasság. Utána a kályhakék IFA, platóján a vallatódobozzal és az ordító Trochéval, a sort pedig egy lefüggönyözött Warszawa a Herbstsommer testvérekkel, Kesével és Pityuval, akik a tényleges őrzés-védelmet biztosították. Az út szélén álló lakosság együtt üvöltötte Trochéval a proklamációt, az eső meg zuhogott, s úgy tűnt, nem is akarja abbahagyni. Az útszéli tócsák híztak, az ég elfeketedett. Troché a régi viharkabátját viselte, s valami felszakított nejlonzacskó-szerűségbe bugyolálta a megafont. Az út két falu között egyenes volt, Sztupa a vezetőfülkéből már messziről látta, hogy a népek megint kint szoronganak az árokparton, Mráz annyit mondott, hogy már ordítanak, Sztupa letekerte az ablakot, hogy hallja, s az sem zavarta, hogy bever az eső. És igen, a proklamációt üvöltötték, amikor Troché belekezdett, a falusiak épp máshol tartottak, de pár pillanat alatt felvették a lépést, igazodtak Trochéhoz. A falu közepén egy határozottan őrültnek látszó kisbíró verte tiszta erőből a dobját, pár szál haját az eső a szemébe mosta, arcán idült mosoly, szódásüveg szemüvegét vastagon vonta be a pára, de ütemet nem tévesztett, csak úgy pattogott a proklamáció, Mráz úgy látta, hogy az ablaktörlő sikítása is egy húron pendül velük, szvisss, szvisss, szvisss… Lejjebb, az alszegen egy földútról hirtelen egy szénás­szekér vágott eléjük, a dúlt tekintetű kocsis szakadatlan verte ostorával a lovakat, az ázott széna csüggedten lógott a petrencés rudakról. A részeges Szip-Szip-Szabó, a rongyszaggató, kiabált ki egy gyerek a proklamációt skandáló kórusból. Ómafa felzárkózott a motrával a kocsis mellé, és intett neki, hogy húzódjon le, de az válaszul ugyancsak a proklamációt üvöltötte, s verte a lovait egészen a falu végéig, elöl a részeges rongyszaggató szekere, mögötte Ómafa, az IFA és a sorzáró Warszawa… A falut elhagyva megelőzték a szekeret.