tévésmaci

Komor, a tacskó

  • tévésmaci
  • 2023. október 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché körbehordozták a vallatódobozt, tömegek sereglettek az utcákra, hogy megéljenezzék őket.

Egy platós IFA-val mentek, leszedték róla az oldallapokat, Pintér és Mráz napi váltásban vezettek, Mráz kezdett, Sztupa a kocsikísérő helyén ült, a lakott helyeken szinte lépésben haladtak, ilyenkor a lakatlan szakaszokon a kísérőkocsiban utazó Troché felhágott a platóra, s egy megafonba kiabálta a proklamáció szövegét. Nem mindennapi konvoj volt. Elöl MZ Trophy 250-es motorkerékpárján Ómafa, biztosítandó a mozgékonyságot, ha valami rapid megoldást igénylő rendkívüli esemény következik be, afféle egyszemélyes könnyűlovasság. Utána a kályhakék IFA, platóján a vallatódobozzal és az ordító Trochéval, a sort pedig egy lefüggönyözött Warszawa a Herbstsommer testvérekkel, Kesével és Pityuval, akik a tényleges őrzés-védelmet biztosították. Az út szélén álló lakosság együtt üvöltötte Trochéval a proklamációt, az eső meg zuhogott, s úgy tűnt, nem is akarja abbahagyni. Az útszéli tócsák híztak, az ég elfeketedett. Troché a régi viharkabátját viselte, s valami felszakított nejlonzacskó-szerűségbe bugyolálta a megafont. Az út két falu között egyenes volt, Sztupa a vezetőfülkéből már messziről látta, hogy a népek megint kint szoronganak az árokparton, Mráz annyit mondott, hogy már ordítanak, Sztupa letekerte az ablakot, hogy hallja, s az sem zavarta, hogy bever az eső. És igen, a proklamációt üvöltötték, amikor Troché belekezdett, a falusiak épp máshol tartottak, de pár pillanat alatt felvették a lépést, igazodtak Trochéhoz. A falu közepén egy határozottan őrültnek látszó kisbíró verte tiszta erőből a dobját, pár szál haját az eső a szemébe mosta, arcán idült mosoly, szódásüveg szemüvegét vastagon vonta be a pára, de ütemet nem tévesztett, csak úgy pattogott a proklamáció, Mráz úgy látta, hogy az ablaktörlő sikítása is egy húron pendül velük, szvisss, szvisss, szvisss… Lejjebb, az alszegen egy földútról hirtelen egy szénás­szekér vágott eléjük, a dúlt tekintetű kocsis szakadatlan verte ostorával a lovakat, az ázott széna csüggedten lógott a petrencés rudakról. A részeges Szip-Szip-Szabó, a rongyszaggató, kiabált ki egy gyerek a proklamációt skandáló kórusból. Ómafa felzárkózott a motrával a kocsis mellé, és intett neki, hogy húzódjon le, de az válaszul ugyancsak a proklamációt üvöltötte, s verte a lovait egészen a falu végéig, elöl a részeges rongyszaggató szekere, mögötte Ómafa, az IFA és a sorzáró Warszawa… A falut elhagyva megelőzték a szekeret.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.