Ünnepi torta (Mehmet Mestci: Éljen a magyar)

  • Tosoki Gyula
  • 1998. február 12.

Film

Így, egyszerűen, felkiáltójel nélkül. Mehmet Mestci honfitársunk, noha Törökországban született, és ott is élt húsz éven át. Aztán egyszer - a filmje élén álló bemutatkozó szöveg tudatja - Magyarországra vetődött. Ennek tíz éve. Különös módon jól érzi magát nálunk: a kerek évfordulón ünnepel, s ez a film, mondhatnánk, az ünnepi torta - nekünk, magának. Mestci a budapesti Zeneakadémia végzős hallgatója, nem "profi" filmes, hanem -a szó legnemesebb értelmében véve - lelkes amatőr, ez a mostani a bemutatkozó dolgozata.

Így, egyszerűen, felkiáltójel nélkül. Mehmet Mestci honfitársunk, noha Törökországban született, és ott is élt húsz éven át. Aztán egyszer - a filmje élén álló bemutatkozó szöveg tudatja - Magyarországra vetődött. Ennek tíz éve. Különös módon jól érzi magát nálunk: a kerek évfordulón ünnepel, s ez a film, mondhatnánk, az ünnepi torta - nekünk, magának. Mestci a budapesti Zeneakadémia végzős hallgatója, nem "profi" filmes, hanem -a szó legnemesebb értelmében véve - lelkes amatőr, ez a mostani a bemutatkozó dolgozata.

Mestci "emlékfilm"-ként aposztrofálja művét. Rövid, néhány perces történeteket hallunk: a rendező tízéves magyarországi tartózkodása alatt megismert barátait, ismerőseit kérte meg, hogy -minden megkötés nélkül - meséljenek el egy történetet kettő-öt percben. Nincs itt semmi fortély, nincs semmi trükk, a szereplők egy karosszékben ülve beszélnek a mozdulatlan videókamera előtt. A történetek közötti átvezető részeket - melyeket a klasszikusoktól (Mozart, Händel, Beethoven) a roma népzenéig különböző zenei betétek festenek alá - a századelőről, illetve a két világháború között időszakból származó képeslapok illusztrálják. És tényleg, mintha egy nagy képeskönyvben lapozgatnánk. Makk Károly filmrendező, Sáry László zeneszerző vagy Eszenyi Enikő színésznő éppúgy megszólalnak ebben a kaleidoszkópszerű műben, mint a rendező legközelebbi barátai; némelyek sztoriznak, mások komoly, fajsúlyos történeteket mondanak el, az egyes elbeszélések hangütése ennek megfelelően más és más: a könnyű életképektől a szívet tépően szomorú történetekig terjed a skála. A film "heppiendje" pedig - Kovács Miklós története -valódi unikum, abszurd tragikummal és szürrealisztikus humorral. Igaz mese.

Mindössze két történetet érzek kicsit feleslegesnek: elhagyásuk könnyítene az opuson, sűrítené, jobban összerántaná a darabot, a stíl is egyenesebb vonalú lenne.

Tosoki Gyula

Éljen a magyar, színes, fekete-fehér dokumentumfilm, 82 perc; rendezte: Mehmet Mestci és Kovács Miklós; a Focusfilm produkciója

Figyelmébe ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.