Ünnepi torta (Mehmet Mestci: Éljen a magyar)

  • Tosoki Gyula
  • 1998. február 12.

Film

Így, egyszerűen, felkiáltójel nélkül. Mehmet Mestci honfitársunk, noha Törökországban született, és ott is élt húsz éven át. Aztán egyszer - a filmje élén álló bemutatkozó szöveg tudatja - Magyarországra vetődött. Ennek tíz éve. Különös módon jól érzi magát nálunk: a kerek évfordulón ünnepel, s ez a film, mondhatnánk, az ünnepi torta - nekünk, magának. Mestci a budapesti Zeneakadémia végzős hallgatója, nem "profi" filmes, hanem -a szó legnemesebb értelmében véve - lelkes amatőr, ez a mostani a bemutatkozó dolgozata.

Így, egyszerűen, felkiáltójel nélkül. Mehmet Mestci honfitársunk, noha Törökországban született, és ott is élt húsz éven át. Aztán egyszer - a filmje élén álló bemutatkozó szöveg tudatja - Magyarországra vetődött. Ennek tíz éve. Különös módon jól érzi magát nálunk: a kerek évfordulón ünnepel, s ez a film, mondhatnánk, az ünnepi torta - nekünk, magának. Mestci a budapesti Zeneakadémia végzős hallgatója, nem "profi" filmes, hanem -a szó legnemesebb értelmében véve - lelkes amatőr, ez a mostani a bemutatkozó dolgozata.

Mestci "emlékfilm"-ként aposztrofálja művét. Rövid, néhány perces történeteket hallunk: a rendező tízéves magyarországi tartózkodása alatt megismert barátait, ismerőseit kérte meg, hogy -minden megkötés nélkül - meséljenek el egy történetet kettő-öt percben. Nincs itt semmi fortély, nincs semmi trükk, a szereplők egy karosszékben ülve beszélnek a mozdulatlan videókamera előtt. A történetek közötti átvezető részeket - melyeket a klasszikusoktól (Mozart, Händel, Beethoven) a roma népzenéig különböző zenei betétek festenek alá - a századelőről, illetve a két világháború között időszakból származó képeslapok illusztrálják. És tényleg, mintha egy nagy képeskönyvben lapozgatnánk. Makk Károly filmrendező, Sáry László zeneszerző vagy Eszenyi Enikő színésznő éppúgy megszólalnak ebben a kaleidoszkópszerű műben, mint a rendező legközelebbi barátai; némelyek sztoriznak, mások komoly, fajsúlyos történeteket mondanak el, az egyes elbeszélések hangütése ennek megfelelően más és más: a könnyű életképektől a szívet tépően szomorú történetekig terjed a skála. A film "heppiendje" pedig - Kovács Miklós története -valódi unikum, abszurd tragikummal és szürrealisztikus humorral. Igaz mese.

Mindössze két történetet érzek kicsit feleslegesnek: elhagyásuk könnyítene az opuson, sűrítené, jobban összerántaná a darabot, a stíl is egyenesebb vonalú lenne.

Tosoki Gyula

Éljen a magyar, színes, fekete-fehér dokumentumfilm, 82 perc; rendezte: Mehmet Mestci és Kovács Miklós; a Focusfilm produkciója

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.