Tévésorozat

Milyen mens rea?

Törvényen kívül

Kritika

Senkit nem lehet hosszan izgalomban tartani, és ez nem csak a teljesítőképtelen férfiak védőbeszédének kulcsmondata, de a lankadni nem akaró thrillerdömping végzete is lehet.

Nemigen van már hova hergelni az embereket, akik anyjuk tv-jének eladása helyett most az előtt ülve várják, hogy megkapják a heti adrenalinadagjukat, amit az emelkedő rezisztencia miatt már egyre nehezebb kiváltania a sorozatoknak. Annyira kiégtünk a konstans izgatástól, hogy miközben a képernyőn anyákat erőszakolnak és szakítanak el a gyerekeiktől (A szolgálólány meséje), mi fél szemmel a TikTokot pörgetjük, ruhát hajtogatva követjük végig, amint valakit feloldanak egy kádban (Totál szívás), és rántott húst majszolunk, amíg egy nő feje – többször is – cafatokra szakad a lépcsőfordulóban (Az utolsó lépcsőfok).

Fenn tud-e maradni, hogyan tud fennmaradni ezen a piacon egy olyan széria, amelyik nem próbál szélsőségekbe hajolva bevésődni az emlékezetünkbe, és nem úgy igyekszik hétről hétre biztosítani a bevételét, hogy függőségi receptorokat alakít ki a májunkban?

Mi lehet a közös egy BLM-aktivistában, egy középkorú, enyhén rasszista cégvezetőben, egy drogfüggő instacelebben, egy született balfékben, egy fiatal díler srácban, egy szigorú keretek közt nevelkedő zseniben, és egy minden hájjal megkent nagypapában? A kisstílű bűnözés. A társadalom apró sorjáit a bíróság közmunkával igyekszik simára csiszolni, így hát a kis csapat útja szemétszedésen és állattetemeken át vezet vissza a közösségbe. De, ami már kicsúszott, azt nem egyszerű visszagyömöszölni (és ez sem csak a teljesítőképtelen férfiak kifogása): aki egyszer bűnözött, az hamar rákap az ízére, így Bristol wannabe gengszterei hamar bűnszövetkezetté növik ki magukat. Egy nem túl alaposan felfegyverkezett, ám politikailag annál támadhatatlanabb bűnszövetkezetté.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."