Tévésorozat

Milyen mens rea?

Törvényen kívül

Kritika

Senkit nem lehet hosszan izgalomban tartani, és ez nem csak a teljesítőképtelen férfiak védőbeszédének kulcsmondata, de a lankadni nem akaró thrillerdömping végzete is lehet.

Nemigen van már hova hergelni az embereket, akik anyjuk tv-jének eladása helyett most az előtt ülve várják, hogy megkapják a heti adrenalinadagjukat, amit az emelkedő rezisztencia miatt már egyre nehezebb kiváltania a sorozatoknak. Annyira kiégtünk a konstans izgatástól, hogy miközben a képernyőn anyákat erőszakolnak és szakítanak el a gyerekeiktől (A szolgálólány meséje), mi fél szemmel a TikTokot pörgetjük, ruhát hajtogatva követjük végig, amint valakit feloldanak egy kádban (Totál szívás), és rántott húst majszolunk, amíg egy nő feje – többször is – cafatokra szakad a lépcsőfordulóban (Az utolsó lépcsőfok).

Fenn tud-e maradni, hogyan tud fennmaradni ezen a piacon egy olyan széria, amelyik nem próbál szélsőségekbe hajolva bevésődni az emlékezetünkbe, és nem úgy igyekszik hétről hétre biztosítani a bevételét, hogy függőségi receptorokat alakít ki a májunkban?

Mi lehet a közös egy BLM-aktivistában, egy középkorú, enyhén rasszista cégvezetőben, egy drogfüggő instacelebben, egy született balfékben, egy fiatal díler srácban, egy szigorú keretek közt nevelkedő zseniben, és egy minden hájjal megkent nagypapában? A kisstílű bűnözés. A társadalom apró sorjáit a bíróság közmunkával igyekszik simára csiszolni, így hát a kis csapat útja szemétszedésen és állattetemeken át vezet vissza a közösségbe. De, ami már kicsúszott, azt nem egyszerű visszagyömöszölni (és ez sem csak a teljesítőképtelen férfiak kifogása): aki egyszer bűnözött, az hamar rákap az ízére, így Bristol wannabe gengszterei hamar bűnszövetkezetté növik ki magukat. Egy nem túl alaposan felfegyverkezett, ám politikailag annál támadhatatlanabb bűnszövetkezetté.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.