„Legszívesebben az első szerelemről”

Ruszlán Fedotov filmrendező

Az idei fesztivál nyitófilmjének (Távol; 2022) fehérorosz rendezőjével beszélgettünk a pályájáról, a filmjéről és a dokumentumfilm-készítés mai útjairól, lehetőségeiről, de elkerülhetetlenül szóba került az ukrajnai háború is.

Magyar Narancs: Ön eredetileg Fehéroroszországból származik, évekig Moszkvában élt és tanult, jelenleg pedig Budapesten tanul. Miben befolyásolják az ezen évek során szerzett tapasztalatai a dokumentarista filmkészítés iránti érdeklődését?

Ruszlán Fedotov: Jelenleg filmszakos mesterképzésen veszek részt a DocNomads-program keretében. Ebben a programban három szemesztert kell abszolválnunk, három különböző országban. Ebből a második félévet töltöttem Budapesten; most éppen Brüsszelben vagyok, onnan pedig visszatérek Budapestre, hogy befejezzem a programot, és elkészítsem a vizsgafilmemet. Azzal a céllal jelentkeztem erre a programra, hogy egy új, külsős szemszögből is meg tudjam vizsgálni a posztszovjet életteret; hogy valóban létezik-e egy európai filmnyelv, mentalitás; végül pedig haza szeretnék térni, hogy képes legyek más nézőpontból is látni az ottani dolgokat, mert ha az ember nem tudja időnként kívülről is megvizsgálni az életterét, akkor könnyen kialakulhatnak olyan vakfoltok, amelyek torzítják az összképet. Magyarországon azt éreztem, hogy egy átmeneti térben vagyok Európa és az országok között, ahol felnőttem és éltem. A nyelvet ugyan nem beszélem, de sok minden ismerősnek hat abban, ahogy az emberek gondolkoznak és viselkednek, így az egészet egy valamelyest felületes és szubjektív pozícióból figyelem.

MN: Már elismert, díjnyertes filmkészítőként vágott bele a DocNomads-programba. Mi késztette erre?

RF: Sokat gondolkoztam, hogy jelentkezzek-e, mielőtt belevágtam. 34 évesen egy kicsit őslénynek érzem magam a csapatban. Mindazonáltal én operatőrként kezdtem a pályát, és még mindig nem vagyok teljesen biztos magamban rendezőként, pedig már túl vagyok egy-két filmen. Emellett pedig egy kísérletként is tekintettem a programra. Magyarországon, egyik kedvenc filmrendezőm, Tarr Béla hazájában, a végtelen szeles tereket szerettem volna feltérképezni, de már a félév leg­elején kitört a háború, onnantól pedig nem tudtam másra gondolni.