VERZIÓ 19

„Legszívesebben az első szerelemről”

Ruszlán Fedotov filmrendező

  • Oksana Sarkisova
  • 2022. november 2.

Film

Az idei fesztivál nyitófilmjének (Távol; 2022) fehérorosz rendezőjével beszélgettünk a pályájáról, a filmjéről és a dokumentumfilm-készítés mai útjairól, lehetőségeiről, de elkerülhetetlenül szóba került az ukrajnai háború is.

Magyar Narancs: Ön eredetileg Fehéroroszországból származik, évekig Moszkvában élt és tanult, jelenleg pedig Budapesten tanul. Miben befolyásolják az ezen évek során szerzett tapasztalatai a dokumentarista filmkészítés iránti érdeklődését?

Ruszlán Fedotov: Jelenleg filmszakos mesterképzésen veszek részt a DocNomads-program keretében. Ebben a programban három szemesztert kell abszolválnunk, három különböző országban. Ebből a második félévet töltöttem Budapesten; most éppen Brüsszelben vagyok, onnan pedig visszatérek Budapestre, hogy befejezzem a programot, és elkészítsem a vizsgafilmemet. Azzal a céllal jelentkeztem erre a programra, hogy egy új, külsős szemszögből is meg tudjam vizsgálni a posztszovjet életteret; hogy valóban létezik-e egy európai filmnyelv, mentalitás; végül pedig haza szeretnék térni, hogy képes legyek más nézőpontból is látni az ottani dolgokat, mert ha az ember nem tudja időnként kívülről is megvizsgálni az életterét, akkor könnyen kialakulhatnak olyan vakfoltok, amelyek torzítják az összképet. Magyarországon azt éreztem, hogy egy átmeneti térben vagyok Európa és az országok között, ahol felnőttem és éltem. A nyelvet ugyan nem beszélem, de sok minden ismerősnek hat abban, ahogy az emberek gondolkoznak és viselkednek, így az egészet egy valamelyest felületes és szubjektív pozícióból figyelem.

MN: Már elismert, díjnyertes filmkészítőként vágott bele a DocNomads-programba. Mi késztette erre?

RF: Sokat gondolkoztam, hogy jelentkezzek-e, mielőtt belevágtam. 34 évesen egy kicsit őslénynek érzem magam a csapatban. Mindazonáltal én operatőrként kezdtem a pályát, és még mindig nem vagyok teljesen biztos magamban rendezőként, pedig már túl vagyok egy-két filmen. Emellett pedig egy kísérletként is tekintettem a programra. Magyarországon, egyik kedvenc filmrendezőm, Tarr Béla hazájában, a végtelen szeles tereket szerettem volna feltérképezni, de már a félév leg­elején kitört a háború, onnantól pedig nem tudtam másra gondolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.