VERZIÓ 19

„Legszívesebben az első szerelemről”

Ruszlán Fedotov filmrendező

  • Oksana Sarkisova
  • 2022. november 2.

Film

Az idei fesztivál nyitófilmjének (Távol; 2022) fehérorosz rendezőjével beszélgettünk a pályájáról, a filmjéről és a dokumentumfilm-készítés mai útjairól, lehetőségeiről, de elkerülhetetlenül szóba került az ukrajnai háború is.

Magyar Narancs: Ön eredetileg Fehéroroszországból származik, évekig Moszkvában élt és tanult, jelenleg pedig Budapesten tanul. Miben befolyásolják az ezen évek során szerzett tapasztalatai a dokumentarista filmkészítés iránti érdeklődését?

Ruszlán Fedotov: Jelenleg filmszakos mesterképzésen veszek részt a DocNomads-program keretében. Ebben a programban három szemesztert kell abszolválnunk, három különböző országban. Ebből a második félévet töltöttem Budapesten; most éppen Brüsszelben vagyok, onnan pedig visszatérek Budapestre, hogy befejezzem a programot, és elkészítsem a vizsgafilmemet. Azzal a céllal jelentkeztem erre a programra, hogy egy új, külsős szemszögből is meg tudjam vizsgálni a posztszovjet életteret; hogy valóban létezik-e egy európai filmnyelv, mentalitás; végül pedig haza szeretnék térni, hogy képes legyek más nézőpontból is látni az ottani dolgokat, mert ha az ember nem tudja időnként kívülről is megvizsgálni az életterét, akkor könnyen kialakulhatnak olyan vakfoltok, amelyek torzítják az összképet. Magyarországon azt éreztem, hogy egy átmeneti térben vagyok Európa és az országok között, ahol felnőttem és éltem. A nyelvet ugyan nem beszélem, de sok minden ismerősnek hat abban, ahogy az emberek gondolkoznak és viselkednek, így az egészet egy valamelyest felületes és szubjektív pozícióból figyelem.

MN: Már elismert, díjnyertes filmkészítőként vágott bele a DocNomads-programba. Mi késztette erre?

RF: Sokat gondolkoztam, hogy jelentkezzek-e, mielőtt belevágtam. 34 évesen egy kicsit őslénynek érzem magam a csapatban. Mindazonáltal én operatőrként kezdtem a pályát, és még mindig nem vagyok teljesen biztos magamban rendezőként, pedig már túl vagyok egy-két filmen. Emellett pedig egy kísérletként is tekintettem a programra. Magyarországon, egyik kedvenc filmrendezőm, Tarr Béla hazájában, a végtelen szeles tereket szerettem volna feltérképezni, de már a félév leg­elején kitört a háború, onnantól pedig nem tudtam másra gondolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.