Film

Vadon

  • 2015. március 20.

Film

Úgy három-négy évenként jön egy-egy szigorúan megtörtént események inspirálta, Oscar-esélyes film, amelyben valaki elmegy az erdőbe (sivatagba, hegyekbe). Ott a zord természet kemény próbatételek elé állítja, s ha rajtaveszt is (saját kezét kell levágnia a 127 órában), vagy bele is hal (mint az Út a vadonba hőse), a néző azzal az originális tanulsággal lesz gazdagabb, miszerint az élet értékes és szép, az erőfeszítéseknek értelmük van, és soha nem szabad feladni.

Ezúttal Reese Witherspoon (mellékszereplőként pedig Laura Dern) alakítása ért jelölést annak a Jean-Marc Vallée-nak új filmjében, akinek férfi színészei (a Mielőtt meghaltamban brillírozó Matthew McConaughey, ill. Jared Leto) tavaly már megkapták a szobrocskát. És a film nagyjából erről is szól. Hogy a bugyuta vígjátékok egykori szöszi üdvöskéje hogyan tud átalakulni lázadó, önpusztító, elrontott életű proli csajjá, aki a gyász elől előbb a drogokhoz és a szexhez, majd az erdőbe menekül. Hosszú sivatagi-erdei-hegyi túráján nincs más társa, csak korábbi életének árnyai. Ekképp a hónapokig tartó gyalogos utazás is belső utazás elsősorban. Ami a külső történések szintjén fizikai erőfeszítés, éhezés-szomjazás, félelem a felbukkanó úton járóktól vagy felemelő tapasztalat velük kapcsolatban, az a belső történések szintjén szembenézés, átértékelés, megtisztulás, új élet kezdete. A filmnyelv profi módon elegyíti a realista eseménykövetést az emlékekből, asszociációkból építkező vágási metódussal. Szépen és ügyesen ki van fundálva az egész, érzelmek felkeltve, katarzis előidézve. Hiszen mindenki érti a dolgát.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.