Film

Vadon

  • 2015. március 20.

Film

Úgy három-négy évenként jön egy-egy szigorúan megtörtént események inspirálta, Oscar-esélyes film, amelyben valaki elmegy az erdőbe (sivatagba, hegyekbe). Ott a zord természet kemény próbatételek elé állítja, s ha rajtaveszt is (saját kezét kell levágnia a 127 órában), vagy bele is hal (mint az Út a vadonba hőse), a néző azzal az originális tanulsággal lesz gazdagabb, miszerint az élet értékes és szép, az erőfeszítéseknek értelmük van, és soha nem szabad feladni.

Ezúttal Reese Witherspoon (mellékszereplőként pedig Laura Dern) alakítása ért jelölést annak a Jean-Marc Vallée-nak új filmjében, akinek férfi színészei (a Mielőtt meghaltamban brillírozó Matthew McConaughey, ill. Jared Leto) tavaly már megkapták a szobrocskát. És a film nagyjából erről is szól. Hogy a bugyuta vígjátékok egykori szöszi üdvöskéje hogyan tud átalakulni lázadó, önpusztító, elrontott életű proli csajjá, aki a gyász elől előbb a drogokhoz és a szexhez, majd az erdőbe menekül. Hosszú sivatagi-erdei-hegyi túráján nincs más társa, csak korábbi életének árnyai. Ekképp a hónapokig tartó gyalogos utazás is belső utazás elsősorban. Ami a külső történések szintjén fizikai erőfeszítés, éhezés-szomjazás, félelem a felbukkanó úton járóktól vagy felemelő tapasztalat velük kapcsolatban, az a belső történések szintjén szembenézés, átértékelés, megtisztulás, új élet kezdete. A filmnyelv profi módon elegyíti a realista eseménykövetést az emlékekből, asszociációkból építkező vágási metódussal. Szépen és ügyesen ki van fundálva az egész, érzelmek felkeltve, katarzis előidézve. Hiszen mindenki érti a dolgát.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.