A fele vegyes felvágott – Prikler Mátyás filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2013. szeptember 12.

Film

Prikler Mátyás Köszönöm, jól című kisjátékfilmje a pozsonyi főiskolára készült diplomafilmnek; azóta megjárta Cannes-t és a Szlovák Filmakadémia díját is megkapta. A kisfilmből készült nagyjátékfilm ezen a héten debütál a hazai mozikban.

magyarnarancs.hu: Hogyan lett negyven percből százharmincnégy?

Prikler Mátyás: Marek Leščák forgatókönyvíró barátommal anno elkezdtünk dolgozni egy filmen; a legelejétől tudtuk, hogy ez egy nagyjátékfilm lesz. Viszont 2010-ben a pozsonyi főiskolán végzős voltam, és le kellett adnom egy diplomafilmet. Akkor úgy döntöttünk, leforgatjuk azt a részt, amelyik a legjobban elő van készítve, lediplomázom, aztán szépen csendben csináljuk tovább a nagyjátékfilmet. Közben a főiskola elkezdte a kisfilmet mindenfelé küldözgetni, így kerültünk ki Cannes-ba is.

false

 

Fotó: MTI – Kallos Bea

magyarnarancs.hu: A nemzetközi fesztiválokon szlovák színekben indulsz. Ez így helyénvaló?

PM: Hogy külföldön Szlovákiát képviselem, ez rendben van, hiszen itt élek, miért lenne ez másképp attól, hogy magyar vagyok. Egy ilyen helyzet a különböző filmfesztiválokon amúgy teljesen normálisnak számít. Amikor Cannes-ban voltunk, akkor a versenyben lévő tizenvalahány filmnek több mint a fele volt vegyes felvágott, ahol a rendező nemzetisége, a film nyelve és a származási ország nyelve nem egyezett.

magyarnarancs.hu : A forgatás kétnyelvű volt?

PM: A szlovák volt a fő nyelv, mert a stábban rajtam és pár színészen kívül csak a díszlet- és jelmeztervező volt magyar. De szoktam ám magyar színészt magyarul instruálni, pont azért, hogy a szlovák ne értse.

magyarnarancs.hu: Mennyire voltak rád hatással a Dogma-filmek?

PM: Érdekesnek tartom őket, de ha az a kérdés, hogy mi is egy hasonló filmet akartunk-e csinálni, akkor a válaszom nem. Nem arról volt szó, hogy azt mondtuk, na kérem, ez most itt egy Dogma-film. Nem számoltam, hány pontot teljesítünk a ki tudja mennyi Dogma-szabályból.

magyarnarancs.hu: Tervek?

PM: A jövő év elejéig bezárólag három filmet fejezek be producerként, ha minden jól megy. Jaro Vojtek szlovák dokumentumfilmes Gyerekek című első nagyjátékfilmjét, valamint a Húsz című szkeccsfilmet, amely Szlovákia fennállásának huszadik évfordulója alkalmából készül: tíz szlovák rendező forgat egy-egy tízperces filmet arról, mit is jelent nekik Szlovákia. Szerencsére sikerült nagyon jó alkotókat összeválogatni: szerintem fontos szerzői kisfilmek lesznek ezek. A harmadik alkotás pedig Hajdú Szabolcs barátom készülőben levő filmje, a Mirage, amelyben koproducerként vagyok jelen. Rendezőként most nincs még olyan filmtervem, amelyről így előre érdemes lenne beszélni.

Kritikánk a filmről a Magyar Narancs szeptember 26-i számában olvasható.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.