magyarnarancs.hu: Hogyan lett negyven percből százharmincnégy?
Prikler Mátyás: Marek Leščák forgatókönyvíró barátommal anno elkezdtünk dolgozni egy filmen; a legelejétől tudtuk, hogy ez egy nagyjátékfilm lesz. Viszont 2010-ben a pozsonyi főiskolán végzős voltam, és le kellett adnom egy diplomafilmet. Akkor úgy döntöttünk, leforgatjuk azt a részt, amelyik a legjobban elő van készítve, lediplomázom, aztán szépen csendben csináljuk tovább a nagyjátékfilmet. Közben a főiskola elkezdte a kisfilmet mindenfelé küldözgetni, így kerültünk ki Cannes-ba is.
| ||
magyarnarancs.hu: A nemzetközi fesztiválokon szlovák színekben indulsz. Ez így helyénvaló?
PM: Hogy külföldön Szlovákiát képviselem, ez rendben van, hiszen itt élek, miért lenne ez másképp attól, hogy magyar vagyok. Egy ilyen helyzet a különböző filmfesztiválokon amúgy teljesen normálisnak számít. Amikor Cannes-ban voltunk, akkor a versenyben lévő tizenvalahány filmnek több mint a fele volt vegyes felvágott, ahol a rendező nemzetisége, a film nyelve és a származási ország nyelve nem egyezett.
magyarnarancs.hu : A forgatás kétnyelvű volt?
PM: A szlovák volt a fő nyelv, mert a stábban rajtam és pár színészen kívül csak a díszlet- és jelmeztervező volt magyar. De szoktam ám magyar színészt magyarul instruálni, pont azért, hogy a szlovák ne értse.
magyarnarancs.hu: Mennyire voltak rád hatással a Dogma-filmek?
PM: Érdekesnek tartom őket, de ha az a kérdés, hogy mi is egy hasonló filmet akartunk-e csinálni, akkor a válaszom nem. Nem arról volt szó, hogy azt mondtuk, na kérem, ez most itt egy Dogma-film. Nem számoltam, hány pontot teljesítünk a ki tudja mennyi Dogma-szabályból.
magyarnarancs.hu: Tervek?
PM: A jövő év elejéig bezárólag három filmet fejezek be producerként, ha minden jól megy. Jaro Vojtek szlovák dokumentumfilmes Gyerekek című első nagyjátékfilmjét, valamint a Húsz című szkeccsfilmet, amely Szlovákia fennállásának huszadik évfordulója alkalmából készül: tíz szlovák rendező forgat egy-egy tízperces filmet arról, mit is jelent nekik Szlovákia. Szerencsére sikerült nagyon jó alkotókat összeválogatni: szerintem fontos szerzői kisfilmek lesznek ezek. A harmadik alkotás pedig Hajdú Szabolcs barátom készülőben levő filmje, a Mirage, amelyben koproducerként vagyok jelen. Rendezőként most nincs még olyan filmtervem, amelyről így előre érdemes lenne beszélni.
Kritikánk a filmről a Magyar Narancs szeptember 26-i számában olvasható.
