A fele vegyes felvágott – Prikler Mátyás filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2013. szeptember 12.

Film

Prikler Mátyás Köszönöm, jól című kisjátékfilmje a pozsonyi főiskolára készült diplomafilmnek; azóta megjárta Cannes-t és a Szlovák Filmakadémia díját is megkapta. A kisfilmből készült nagyjátékfilm ezen a héten debütál a hazai mozikban.

magyarnarancs.hu: Hogyan lett negyven percből százharmincnégy?

Prikler Mátyás: Marek Leščák forgatókönyvíró barátommal anno elkezdtünk dolgozni egy filmen; a legelejétől tudtuk, hogy ez egy nagyjátékfilm lesz. Viszont 2010-ben a pozsonyi főiskolán végzős voltam, és le kellett adnom egy diplomafilmet. Akkor úgy döntöttünk, leforgatjuk azt a részt, amelyik a legjobban elő van készítve, lediplomázom, aztán szépen csendben csináljuk tovább a nagyjátékfilmet. Közben a főiskola elkezdte a kisfilmet mindenfelé küldözgetni, így kerültünk ki Cannes-ba is.

false

 

Fotó: MTI – Kallos Bea

magyarnarancs.hu: A nemzetközi fesztiválokon szlovák színekben indulsz. Ez így helyénvaló?

PM: Hogy külföldön Szlovákiát képviselem, ez rendben van, hiszen itt élek, miért lenne ez másképp attól, hogy magyar vagyok. Egy ilyen helyzet a különböző filmfesztiválokon amúgy teljesen normálisnak számít. Amikor Cannes-ban voltunk, akkor a versenyben lévő tizenvalahány filmnek több mint a fele volt vegyes felvágott, ahol a rendező nemzetisége, a film nyelve és a származási ország nyelve nem egyezett.

magyarnarancs.hu : A forgatás kétnyelvű volt?

PM: A szlovák volt a fő nyelv, mert a stábban rajtam és pár színészen kívül csak a díszlet- és jelmeztervező volt magyar. De szoktam ám magyar színészt magyarul instruálni, pont azért, hogy a szlovák ne értse.

magyarnarancs.hu: Mennyire voltak rád hatással a Dogma-filmek?

PM: Érdekesnek tartom őket, de ha az a kérdés, hogy mi is egy hasonló filmet akartunk-e csinálni, akkor a válaszom nem. Nem arról volt szó, hogy azt mondtuk, na kérem, ez most itt egy Dogma-film. Nem számoltam, hány pontot teljesítünk a ki tudja mennyi Dogma-szabályból.

magyarnarancs.hu: Tervek?

PM: A jövő év elejéig bezárólag három filmet fejezek be producerként, ha minden jól megy. Jaro Vojtek szlovák dokumentumfilmes Gyerekek című első nagyjátékfilmjét, valamint a Húsz című szkeccsfilmet, amely Szlovákia fennállásának huszadik évfordulója alkalmából készül: tíz szlovák rendező forgat egy-egy tízperces filmet arról, mit is jelent nekik Szlovákia. Szerencsére sikerült nagyon jó alkotókat összeválogatni: szerintem fontos szerzői kisfilmek lesznek ezek. A harmadik alkotás pedig Hajdú Szabolcs barátom készülőben levő filmje, a Mirage, amelyben koproducerként vagyok jelen. Rendezőként most nincs még olyan filmtervem, amelyről így előre érdemes lenne beszélni.

Kritikánk a filmről a Magyar Narancs szeptember 26-i számában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.