Interjú

"Velem és az édesanyámmal"

Adrian Sitaru filmrendező és Juliette Lepoutre producer

  • - kg -
  • Szalkai Réka
  • 2012. február 9.

Film

Sitaru, a "román új hullám" egyik soros wunderkindje A legjobb szándék című, magyar koprodukcióban készült, önéletrajzi ihletésű filmjével tűnik fel megjelenésünk napján a pesti mozikban. Vele és francia producerével az Abu-dzabi Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettünk.


Fotó: Szalkai Réka

 

Magyar Narancs: Milyen volt a román-magyar együttműködés?

Adrian Sitaru: Számos román filmes a Magyar Filmlaborban végzi el a posztprodukciós munkálatokat, így tettem én is. A filmlaborjuk talán jobb is, mint a romániai testvére, és remek szakmai háttérrel rendelkezik. Zányi Tamással a következő filmem utómunkálatain is együtt szeretnék dolgozni, noha abban a koprodukcióban nincsen magyar fél.

MN: Magyar színészek is játszanak a filmben.

AS: Igen, kettő közülük Romániában született, így románul is beszélnek (Szikszai Rémusz és Török-Illyés Orsolya), illetve a harmadik magyar szereplő Tóth Orsi volt, akinek volt egy kis román szövege, de az úgymond "mechanikus betanulás" eredménye. Könnyű volt az együttműködés. Tóth Orsit Mundruczó Kornél filmjeiből ismerem, és mindig is nagyon tetszett, amit csinál. A másik két színészt a film magyar társproducere, Vágási Emőke ajánlotta, vele sokat beszélgettünk arról, kit is lehetne felkérni úgy, hogy már az elejétől fogva tudtuk, hogy egyik szerep sem lesz főszerep.

MN: Tóth Orsi egy nyúlmaszkos figurát alakít.

AS: Ez az alak a valóságban gyökerezik: kórházban láttam, a balesetet szenvedett édesanya vette magára a maszkot, hogy ne ijessze el a gyermekét. Először féltem, hogy Orsi nem fogja elvállalni a szerepet, hiszen egész végig maszk takarja az arcát, de rögtön megértette, miről van szó; a mimika helyett a testi jelenlétével játszott.

MN: Igaz történet?

AS: Teljesen önéletrajzi ihletésű - nagyjából minden, amit a filmben látunk, megtörtént a valóságban is, velem és az édesanyámmal, 2007-ben. Akkoriban volt az első nagyjátékfilmem, a Sporthorgászat párizsi bemutatója, és alkalmam volt beszélni a francia producereimmel, Marie-Pierre-rel és Juliette-tel. Megkérdeztem őket a történetről, hogy szerintük elég érdekes-e ahhoz, hogy filmet csináljak belőle: a válasz bátorító volt. Persze a sztoriban nem mindent hagytam meg úgy, ahogy a valóságban volt, egy pár dolgon változtattam: de kilencven százaléka annak, amit a filmben lát, tényleg megtörtént az életben is, leginkább ugye velem.

MN: Ez nagyon erős művészi együttműködésre utal önök között.

Juliette Lepoutre: Néhány éve Párizsban találkoztunk, a Paris Cinéma fesztiválon. Adrian megmutatta az első, Locarnóban a legjobb film Leopárdjával díjazott rövidfilmjét (Waves), és rögtön tudtuk a partneremmel, Marie-Pierre Maciával, hogy akarunk vele dolgozni. 2007-ben ugye már együtt voltunk a producerei az első nagyjátékfilmjének, a Sporthorgászatnak. Egy évvel később A legjobb szándékkal szintén közösen vettünk részt a cannes-i fesztivál forgatókönyv-fejlesztő programján.

MN: Ennek ellenére a filmben nem volt francia koprodukciós fél.

JL: Igen, mi végül csak művészi és kreatív értelemben lettünk producerei a filmnek, Adriannal két évig dolgoztunk a szkripten. Ennek az az oka, hogy Franciaországban a román filmek támogatásában leginkább csak az Artéra lehet számítani. Ha az ember nem szerzi meg őket, ahogy ez sajnos nekünk sem sikerült, akkor lehetetlen összeszedni francia anyagi támogatást. A legújabb filmjén is együtt dolgozunk vele és a román producerével.

MN: Erről mit lehet tudni?

AS: A címe Domestic lesz: novemberben indultunk a forgatással, de magát a forgatókönyvet A legjobb szándékkal párhuzamosan írtam; az négy évig készült, volt időm közben másik projekten dolgozni.

MN: Miről szól?

AS: A legfőbb téma az emberek és az állatok közötti együttélés, viselkedésbeli hasonlóságaink és különbségeink. Hogyan lehet az, hogy egyszerre vagyunk képesek az állatokat szeretni, majd ugyanakkor gond nélkül le tudjuk ölni és megenni őket.

MN: Mi ébresztette fel az érdeklődését az állatvilág iránt?

AS: Igazából a téma nem volt új. Már a legutóbbi, The cage című rövidfilmemben is ez érdekelt. Ez az etűd része a Domesticnek, egy kisfiú talál az utcán egy sérült galambot, és hazaviszi. Először az apja teljesen ellene van a madár megtartásának, de aztán egyre jobban megenyhül a galamb és a családja iránt. Mindez számos abszurd helyzetet eredményez, sok fekete humorral. Ez a nagyfilmben sem lesz másképp.

MN: Az abszurditás már A legjobb szándékban is fontos: amikor a kórházban fekvő édesanya egyszer csak rúzsozni kezdi magát, az embert kirázza a hideg.

AS: Amikor édesanyám agyvérzéssel kórházba került, és látogatóba mentem hozzá, szörnyen ijesztő volt: egyszer csak az ágyán ülve, fényes nappal rúzsozni kezdte magát. Utólag jöttem rá, beteg állapotának megfelelően, amibe reggel és este keveredett, neki ez teljesen természetes volt.

MN: Ha már itt tartunk, jobban van az édesanyja?

AS: Igen, köszönöm, jól van. De ahogy azt már a filmben is látni lehetett, a valóságban is úgy történt: míg az anya idővel jobban lesz, a fia egyre rosszabbul érzi magát a saját paranoiájának és a helyzetből adódó félelmeinek köszönhetően - ez velünk sem volt másképp.

MN: Ugyanakkor a film sohasem mutatja az ő szemszögét - inkább csak az őt figyelő emberekét.

AS: A Sporthorgászatban még száz százalékban a főszereplők szempontjából forgattam le a filmet, majd úgy vágtam meg, hogy mindenkinek az aspektusa benne legyen. De A legjobb szándékban ennek pont az ellentétére törekedtem. Főleg az apa szemszöge a fontos, amikor együtt söröznek otthon, vagy éppen a kórházba mennek, ezek kulcsfontosságú jelenetek. A történet fájó személyes volta miatt a kamera munkájával próbáltam objektivitást vinni a filmembe.

MN: A mai román film sorozatosan jelentős nemzetközi sikereket arat. Erről mi a véleményük?

AS: Így, "belülről" válaszolni erre nagyon nehéz: a részemről semmiféle hullámot, trendet nem próbálok követni, csupán a saját utamat szeretném megtalálni. Persze az én filmjeim is az úgynevezett "mai román mozi" részét képezik, hiszen lehetetlen kimaradni belőle: ha valaki mást szeretne csinálni, például klasszikus komédiát, arra ma sokkal nehezebb pénzt kapni.

JL: A román új hullámos rendezők elismertsége ellenére, ahogy azt a mi példánk is mutatja, sajnos a koprodukciók szempontjából egyre nehezebb a román film helyzete a francia piacon, bár a forgalmazásban mindig számíthatnak Franciaországra.

MN: És a kortárs magyar filmről mit gondolnak?

JL: Produceri szemmel nézve nagyon nehéz az önök helyzete. Miután társammal mi is producerei voltunk Tarr Béla legutóbbi filmjének, A torinói lónak, számos fiatal magyar rendező megkeresett minket francia támogatás miatt. Kettővel közülük komolyabban is foglalkozunk, de A torinói ló esetében annyira megnehezítették a dolgunkat a produkció végén elmaradó anyagi támogatások, hogy egyelőre sajnos semmi biztosat nem tudok mondani.

Szalkai Réka

 


 

A Legjobb szándék

Anya csak egy van, és ez az egy anya épp kórházba került agyvérzés erős gyanújával. Kórházi ágyához ketten érkeznek ki: a román új hullám és egy felnőtt fiúgyermek. Mindkettőnek megvannak a maga rögeszméi. Ami a fiút illeti, felhorgadó anyakomplexusánál és jó szándékú akarnokságánál csak a román egészségügybe vetett mély állampolgári bizalmatlansága erősebb, ami pedig a román új hullámot; nos, elég időnk volt kiismerni, hogy tudjuk, vagy legalábbis joggal vélelmezzük, hogy az élet (meg az infúzió) fog csordogálni a szemünk előtt. Lassan, hétköznapi módon, ezer apró, ismerősen életszerű részlettel ajándékozva meg az ezer apró, ismerősen életszerű részletet mind sajátjának érző mozinézőt. Folytatódik hát e csodás barátság, melynek hőfoka a 4 hónap, 3 hét, 2 nap idején tetőzött, s azóta egyre-másra kapjuk a precíz publicisztikákat az élet minden területéről; családok, munkahelyek, kisebb-nagyobb határhelyzetek környékéről. A tegnap szenzációja még ma is jó karban van, a fesztiválokon jól szerepel, és még biztos lesz néhány jó éve, az óvónők és a vízügyi dolgozók például nagyon várják, hogy élet- és munkakörülményeik, hétköznapjaik és hétvégéik a filmfesztiválok fókuszába kerüljenek. És ez így is van jól, egyedül a szubjektív kamerahasználatot kéne uniós eszközökkel valahogy mérsékelni.

- kg -

A Szuez Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.