Texas gyilkos földjén

  • - kg -
  • 2012. február 9.

Film

Minden sorozatgyilkosos filmben eljő a pillanat, amikor a kamera jelentőségteljesen ráközelít arra a térképre, melyre az eddigi áldozatok fényképe és még sok egyéb színes információ van kitűzve.

 


 

Mindenféle nyilak mutatnak mindenfelé, annak érzékeltetése végett, hogy itt komoly munka folyik, vagy ha mégsem, legalább valaki vette a fáradságot, hogy filccel összekössön néhány pontot a térképen. Ha ugyanezen filmben sűrűn esik, magas a páratartalom, hangosan neszez a mocsárvilág, déli az akcentus, hónaljban izzadnak a gyilkosságiak, a gyilkos fantomképe pedig szinte bárkire ráillik a sarki benzinkút törzsközönségéből, akkor szinte mindent el is mondtunk a thriller azon alfajáról, melybe ezúttal is belecsöppentünk. A világért sem állítanánk, hogy a felsorolt elemekből ne lehetne valami épkézláb dolgot kihozni, bizonyított tény továbbá, hogy van az éjszakának az a pontja, amikor csakis a mocsári thrillerek és a nagyot köpő délvidéki tahók hozhatnak enyhet a hajnal kínjaira. Igény tehát volna rá, és ezeket az igényeket, ha mást nem is, Michael Mann lányának filmje nem is hagyja kielégítetlenül: Canaan Mann a papa ünnepelt nyomdokain lépked, s divatos designerbakancsban tipegi végig a sáros-véres thrillertávot. A ma oly divatos copy-paste technikával alkot, miként a színjátszást még kóstolgató Sam Worthington is ezt használja - meg vannak számlálva az évtizedei a pályán. A film induló volt a Velencei Filmfesztiválon - elnézve az előző évek kínálatát, akár nyerhetett is volna. Egy sárarany oroszlánt.

PARLUX Entertainment


Neked ajánljuk