Mindenféle nyilak mutatnak mindenfelé, annak érzékeltetése végett, hogy itt komoly munka folyik, vagy ha mégsem, legalább valaki vette a fáradságot, hogy filccel összekössön néhány pontot a térképen. Ha ugyanezen filmben sűrűn esik, magas a páratartalom, hangosan neszez a mocsárvilág, déli az akcentus, hónaljban izzadnak a gyilkosságiak, a gyilkos fantomképe pedig szinte bárkire ráillik a sarki benzinkút törzsközönségéből, akkor szinte mindent el is mondtunk a thriller azon alfajáról, melybe ezúttal is belecsöppentünk. A világért sem állítanánk, hogy a felsorolt elemekből ne lehetne valami épkézláb dolgot kihozni, bizonyított tény továbbá, hogy van az éjszakának az a pontja, amikor csakis a mocsári thrillerek és a nagyot köpő délvidéki tahók hozhatnak enyhet a hajnal kínjaira. Igény tehát volna rá, és ezeket az igényeket, ha mást nem is, Michael Mann lányának filmje nem is hagyja kielégítetlenül: Canaan Mann a papa ünnepelt nyomdokain lépked, s divatos designerbakancsban tipegi végig a sáros-véres thrillertávot. A ma oly divatos copy-paste technikával alkot, miként a színjátszást még kóstolgató Sam Worthington is ezt használja - meg vannak számlálva az évtizedei a pályán. A film induló volt a Velencei Filmfesztiválon - elnézve az előző évek kínálatát, akár nyerhetett is volna. Egy sárarany oroszlánt.
PARLUX Entertainment
