tévésmaci

Verébebéd

  • tévésmaci
  • 2022. július 20.

Film

Amikor Sztupa és Troché régi jó szokásuktól eltérően nem az V. György szállón hajtották álomra űzött testületüket, hanem a Ritzbe kényszerültek.

Troché ugyan pofákat vágott, de jó okuk volt rá: el akarták rabolni Nana Mouskourit. S voltaképpen erre is jó okuk volt, otthon valakik (föntről) arra gondoltak, hogy milyen szép is lenne, ha május 1-jén ő énekelne a derék görög emigránsoknak Iváncsán. Hivatalosan meg is keresték, de már az impresszáriójának a titkárnőjéről lepattantak az illetékes elvtársak, ebbe persze nem akart belenyugodni senki (mit szól majd az a valaki odafönn), ezért a külügy is bevetette magát, s egészen Georges Marchais-ig eljutottak (persze Waldeck Rochet-t keresték, de kiszignálta őket az örök feltörekvőjére), ám Marchais is csak magáig az impresszárióig jutott. Mi vagyunk a vészmegoldás, röhögött Sztupa, úgy, ahogy ő szokott, kicsit vinnyogva, mintha sírna. Úgy tervezték, hogy először megismerkednek a művésznővel, amire a legmegfelelőbb alkalomnak az Olympia színpadán adandó koncertje látszott – ezért kellett hát a Ritzbe menni, ütött a homlokára Ómafa, amikor feljegyzései során épp ezt a történetet vetette papírra. Ómafa viszont olyan volt, aki egy ilyet – ha utána rögtön megnyúzzák is érte – nem hagy önreflexív megjegyzés nélkül. Olyan vagyok, mint egy tszcs, papíron vetek s papíron aratok, mondta az üres szobának. Sztupát és Trochét valóban ez a megfontolás vezette, az V. György fél óra séta az Olympiától, a Ritz alig pár perc, befordulsz a Kapucinusok utcájába, jön a Vendôme tér és szevasz. De azért – tán a nagy izgalom miatt – még idétlenkedtek kicsit, izé, a Hoodie streeten. Maga a koncert komoly előkészületeket igényelt, ki kellett például öltözni. Sztupa imádta a jelmezeket, bár a kedvence a Cseh­szlovákiából magánimportált munkásruha volt, ugyancsak csehszlovák tornacipővel és kőművesdekoltázzsal, de a szmoking is úgy állt rajta, mintha csak ráöntötték volna. Hogy festek, kérdezte Trochét, aki viszont csak kerülni szerette a feltűnést, így azt felelte, mint a pingvinek a Mary Poppinsban. Nem inkább mint James Bond? Igazad van, bocsánat, rosszindulatú voltam, a pingvinek jobban néznek ki. Aztán a koncerten minden megváltozott, Nana Mouskouri ugyanis – közvetlenül a Here’s to You és a Guantanamera után – elénekelte a Deportee-t. Fransziául természetesen: Adieu mes amies. És akkor Trochéban eltörött az elkötelezettség (amúgy is fragile az, vetette papírra Ómafa). Két hét múlva az Orlyn Sztupa kétségek között itta a café lattét, hogy mondjuk meg Óvárinak, hogy nem sikerült elrabolni? Troché fülig pirult, s előhalászott egy szemüveget a cókmókjából: csak a szívét.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.