Freud és Jung ül a Café Sperlben - így viccek szoktak kezdődni, de ez nem vicc, hanem a régi szép időkben vérbáróként ismert David Cronenberg új filmje. De hol vannak már a régi szép idők?
Ha azok nem is, a boldog bécsi tejszínhabos békeidők nagyon is élnek a pszichoanalízisről kezdetben elég egyformán, ám később oly másként gondolkodó két férfiú cronenbergi történetében. Freud és Jung ül tehát a Café Sperlben, és egy feszült akciójelenetben Freud szivarjába kapaszkodva kissé előredől, s hangját lehalkítva megvallja a fiatalabb kollégának, hogy a bécsi pszichoanalitikus körök valamennyi tagja zsidó, ami aligha segíti ügyüket a pszichoanalízis ellenségei körében. Cronenbergi fogás vagy történelmi tény, ki tudja, mindenesetre Jung meglepetésében a kávéhabot is elfelejti letörölni bajuszáról. Freud reméli, hogy Jung, lévén nem zsidó, jó reklámarca lesz mozgalmának, de mikor a tanítvány letér a libidóval kikövezett útról, az atyamester már arról panaszkodik, hogy ezzel csak aláássa kevés megszerzett hitelüket.
Cronenberg filmjét látva szegény Freud rögvest megbocsátana Jungnak, mert Jung csak elárulta a módszert, a Veszélyes vágy viszont évekre elegendő poénnal pezsdíti fel a Freud-viccek pangó piacát. Freud és Jung ül a Café Sperlben - így viccek szoktak kezdődni; Cronenberg filmje is az. Elfojtásainak engedve vagy tudattalanul a rendező két magyar találmány nagyságának is adózik: Freud és Jung történetét Hacsek és Sajó mélységeivel és az embermesék polgári nappalikra és családi porcelánokra érzékeny modorában ábrázolja.
A Budapest Film bemutatója
