Baran bo Odar thrillere számítógépfüggő nyomoroncok és a felelősség fogalmát lövöldözős komputeres játékokból tanuló serdülők világába vezet. Hackereink tökéletesen kiigazodnak a virtuális világban, nincs előttük akadály, és élvezik is, ahogy behatolnak a legvédettebb informatikai rendszerekbe és átveszik az irányítást felettük. Viszont meg sem próbálják felmérni lázadásnak érzékelt akcióik következményeit – amíg bele nem hal valaki az ambiciózus villogásba, és nem liheg a nyakukban a német titkosszolgálat, az Interpol és az orosz maffia.
Az ügyesen felépített történet végig a realitás határán marad. Kétséges, hogy vajon a valóságot, annak interpretációját, vagy az interpretáció nyomán létrejövő elképzeléseket látjuk. Külső szemlélők vagyunk-e, s a főhős verziója jelenik-e meg, vagy a főhőst kihallgató felügyelőnő szemével látunk. Miközben a virtuális világban zajló eseménysorokat az ezeket követő tudati képek realisztikus megjelenítésével teszi érzékletessé a rendező, elbizonytalanít a felszínen futtatott sztori valóságtartalmával kapcsolatban. Végül pedig egy duplacsavarral idézőjelbe teszi még az idézőjeleket is. Nem az a kérdés, hogy manipulálva vagyunk-e (a főrendőr és az egész nemzetközi intézményrendszer manipulálva van, ez tiszta sor), hanem, hogy létezik, létezhet-e más is ebben a világban, mint manipuláció.
Nemcsak első osztályú thriller ez a német film, de igen nyugtalanító kérdésekkel szembesítő értekezés is korunk emberének tudatállapotáról és e tudatállapotot formáló erőkről.
Forgalmazza a Vertigo Média
