Film

Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban

  • 2015. augusztus 9.

Film

Baran bo Odar thrillere számítógépfüggő nyomoroncok és a felelősség fogalmát lövöldözős komputeres játékokból tanuló serdülők világába vezet. Hackereink tökéletesen kiigazodnak a virtuális világban, nincs előttük akadály, és élvezik is, ahogy behatolnak a legvédettebb informatikai rendszerekbe és átveszik az irányítást felettük. Viszont meg sem próbálják felmérni lázadásnak érzékelt akcióik következményeit – amíg bele nem hal valaki az ambiciózus villogásba, és nem liheg a nyakukban a német titkosszolgálat, az Interpol és az orosz maffia.

Az ügyesen felépített történet végig a realitás határán marad. Kétséges, hogy vajon a valóságot, annak interpretációját, vagy az interpretáció nyomán létrejövő elképzeléseket látjuk. Külső szemlélők vagyunk-e, s a főhős verziója jelenik-e meg, vagy a főhőst kihallgató felügyelőnő szemével látunk. Miközben a virtuális világban zajló eseménysorokat az ezeket követő tudati képek realisztikus megjelenítésével teszi érzékletessé a rendező, elbizonytalanít a felszínen futtatott sztori valóságtartalmával kapcsolatban. Végül pedig egy duplacsavarral idézőjelbe teszi még az idézőjeleket is. Nem az a kérdés, hogy manipulálva vagyunk-e (a főrendőr és az egész nemzetközi intézményrendszer manipulálva van, ez tiszta sor), hanem, hogy létezik, létezhet-e más is ebben a világban, mint manipuláció.

Nemcsak első osztályú thriller ez a német film, de igen nyugtalanító kérdésekkel szembesítő értekezés is korunk emberének tudatállapotáról és e tudatállapotot formáló erőkről.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.