Film

Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban

  • 2015. augusztus 9.

Film

Baran bo Odar thrillere számítógépfüggő nyomoroncok és a felelősség fogalmát lövöldözős komputeres játékokból tanuló serdülők világába vezet. Hackereink tökéletesen kiigazodnak a virtuális világban, nincs előttük akadály, és élvezik is, ahogy behatolnak a legvédettebb informatikai rendszerekbe és átveszik az irányítást felettük. Viszont meg sem próbálják felmérni lázadásnak érzékelt akcióik következményeit – amíg bele nem hal valaki az ambiciózus villogásba, és nem liheg a nyakukban a német titkosszolgálat, az Interpol és az orosz maffia.

Az ügyesen felépített történet végig a realitás határán marad. Kétséges, hogy vajon a valóságot, annak interpretációját, vagy az interpretáció nyomán létrejövő elképzeléseket látjuk. Külső szemlélők vagyunk-e, s a főhős verziója jelenik-e meg, vagy a főhőst kihallgató felügyelőnő szemével látunk. Miközben a virtuális világban zajló eseménysorokat az ezeket követő tudati képek realisztikus megjelenítésével teszi érzékletessé a rendező, elbizonytalanít a felszínen futtatott sztori valóságtartalmával kapcsolatban. Végül pedig egy duplacsavarral idézőjelbe teszi még az idézőjeleket is. Nem az a kérdés, hogy manipulálva vagyunk-e (a főrendőr és az egész nemzetközi intézményrendszer manipulálva van, ez tiszta sor), hanem, hogy létezik, létezhet-e más is ebben a világban, mint manipuláció.

Nemcsak első osztályú thriller ez a német film, de igen nyugtalanító kérdésekkel szembesítő értekezés is korunk emberének tudatállapotáról és e tudatállapotot formáló erőkről.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.