Az új Terminator-film kapcsán sokan bátran előbújtak, és megvallották, hogy a bennük lobogó Schwarzi-rajongásnak semmi sem állhatja útját, még az sem, hogy az új Terminator-film minden bizonnyal rosszabb, mint az eddigi legrosszabb Terminator-film, amit csak azért nem tudunk biztosra mondani, mert immár senki nem emlékszik, mi történt az eddigi legrosszabb (a negyedik) Terminator-filmben. A harmadikra is csak azért emlékszünk, mert Andy Vajna keze volt a dologban, és a nagy nóvum egy terminatorova volt – a gépet játszó színésznőt azóta kivonták a forgalomból. Rémlik, a negyedik részben már egyetlen magyar kaszinóbáró sem vett részt, ámbár erre sem mernénk mérget venni, de az biztos, hogy Schwarzi csak a fejét adta a produkcióhoz, úgy kopírozták oda egy díjnyertes felsőtestre. Az ötödik részhez Arnold ismét az összes testrészét adta – aki eddig sem szerette őt így egy darabban, eztán sem fogja, mi, többiek, persze vele vagyunk tűzön-vízen. Együtt nevetünk, együtt sírunk, de főleg bosszankodunk az új filmen, mely se nem sequel, se nem reboot, hanem egy reset – ez az új műfaji műszó talán az egyetlen kreatív húzása a produkciónak. A Genisysben gyakran ugrándozunk az időben, de ez csak terelés, mert a cselekmény fő irányát a gatya utáni harc jelöli ki; a meztelen időutazók a legnagyobb életveszélyben is elsődleges feladatuknak tartják, hogy gatyát szerezzenek. Akár az életük árán is. A ruházkodás mint fő téma akár merész húzás is lehetne, és ha van vér az alkotói pucákban, musicalnek csinálják meg az új Terminatort.
A UIP–Duna Film bemutatója
