Szerintem a proletárok franciák lehetnek, mert ha olaszok lennének, akkor proletárdó lenne a nevük, vagy egyszerűen proletáró. Ez hülye, gondolta Troché, de csak annyit mondott, hogyha meg görögök, akkor proletárosz, ha izlandiak, proletárson. Vagy proletárdóttir, egészítette ki Sztupa, amiből kiderült, hogy ő is hülyének tartja Ómafát. Ómafa nem zavartatta magát az együttérző tekintetektől. Nektek költőre van szükségetek, konkrétan Petőfire, aki egy darabig kortársa volt Verne Gyulának, aki az iránta érzett hálából körösztölte egyik hősét Sandorfnak, a Mathiast. Értitek a hasonlóságot, proletárd és Sandorf. Hm, ezen Sztupa és Troché is elgondolkoztak, de szabadulni akarván Ómafától, ráhagyták. Oké, megkeressük Petőfit, de nem gondolták túl komolyan, így felfogadták az utcán az első gatyában táncoló alakot – legfeljebb ál-Petőfi, az is megteszi. Az illető mindenesetre hozta magával a feleségét (az is kint táncolt a mozi előtt alulöltözve). De Sztupa nem volt elégedett, milyen költő ez? Troché, kell még egy költő, milyen kár, hogy Költők Boltja nincs.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
