étel, hordó

58-as kisvendéglő

  • ételhordó
  • 2017. november 5.

Gasztro

Csak az idősebbek emlékezhetnek a Zugligetbe közlekedő 58-as villamosra. A járatot 1977-ben szüntették meg, egy darabig azzal áltatták a lakosságot, hogy trolibusszal helyettesítik, aztán persze jött a busz. Csakhogy ezen a vonalon – a többi, hasonlóképp megszüntetett budapesti villamosjárattal ellentétben –, a kézzelfogható emlékek maradandóbbnak bizonyultak. A sokáig üresen álló lóvasúti, majd villamos-végállomást csodával határos módon nem hordták szét, sőt mostanában fel is újították, s helytörténeti gyűjteményként nyitották meg; a két megállóval távolabbi, 1903-tól működő „újabb végállomás” pedig úgy úszta meg a bontást, hogy 1986-tól kempinget rendeztek köré, amelynek bejáratához két régi villamoskocsit is felállítottak. Ezek ma is láthatók.

Sokan úgy is gondolják, hogy e bejáratnál ért véget az 58-as, de valójában ez az utolsó előtti megállóhely volt, pár száz métert a kempingben kell gyalogolni ahhoz, hogy láthatóvá váljék az említett csodaszép, faszerkezetes épület, amely több mint hetven éven át szolgált végállomásként.

Szerencse, hogy az építménynek a megszüntetés után tíz évet sem kellett kihasználatlanul rohadnia, a kemping megnyitásakor kisvendéglőt rendeztek be itt, amely azóta is üzemel. Úgy tűnik, hogy elsősorban az italfogyasztásra rendezkedtek be, hiszen az étlapon tíznél kevesebb tétel szerepel, olyan dolgok, amik már 1986-ban sem számítottak különlegességnek: gulyásleves, pörkölt, rántott sajt, sült csirke, palacsinta. A gulyásleves (1000 Ft) régi kirándulásokat idéz, a múlt század végén, amikor még léteztek falusi kisvendéglők, pontosan ilyet szolgáltak fel: sűrű és erős, a hús néha cipőtalpat, néha vattacukrot idéz, mégsem lehet haragudni érte. A roston sült csirkénél (2100 Ft) viszont nem tör ránk a nosztalgia, és legfeljebb a mennyiségre nem lehet panasz. A rizs túl száraz, a csirkének alig van íze, a siralmas helyzeten csupán a káposztasaláta javít, de így is mérföldekre vagyunk bármilyen konyhai élménytől. A desszertről pedig csak azt érdemes megjegyezni, hogy soha nem gondoltuk volna, hogy a két teljesen átlagos palacsintára (az egyik lekváros, a másik kakaós; 500 Ft) egyszer majd úgy fogunk tekinteni, mint fuldokló a mentőövre. Annyi szent, hogy két fél Hubertusszal minden tekintetben jobban jártunk volna.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”