kertész lesek

Barlang/Vác

  • kertész lesek
  • 2012. szeptember 16.

Gasztro

"Vácot a XI. századtól említik írott források, városunkat tehát közel ezerévesnek tekinthetjük. A környék a kedvező természeti adottságok miatt természetesen már több évezrede folyamatosan lakott hely. A Duna kanyarulatában, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál a kezdetektől minden adott az emberi élet alapvető szükségletei biztosítására" - olvassuk a város honlapján, majd miután gyorsan átrepülünk a majdnem ezer éven, a 21. századi csattanó így hangzik:

"A város a vízi és a kerékpáros turizmus potenciális fellegvára." Leírva nem is kételkedtünk ebben, de amikor kedden, ebédidőben megérkeztünk Vácra, nyomban elbizonytalanodtunk. Nemhogy vízi vagy kerékpáros turistát, de járókelőt sem nagyon látni. És mintha autók sem lennének. Pedig a hajókikötőtől a révig, majd föl a főtérig az összes jelentős látványosságot megtekintjük, de hiába. A teljes üresség láttán már-már az jár a fejünkben, hogy Vác lakosságát evakuálták járvány- vagy sugárveszély miatt, de ekkor meglátjuk az ismeretlen pincért.

A Barlang terasz névre hallgató terület jókorát lecsippent a város hangulatos és szépen rendbe tett főteréből. Nem véletlenül hívják így, lévén az épp alatta elterülő Barlang pizzéria nyári szolgáltatása. Itt azonban nem a tésztáé a főszerep, hatalmas grill-terminál várja a vendégeket, ahogy elnézzük, nem a legoptimálisabb hatásfokkal. Sehol egy teremtett lélek, bárhova leülhetünk.

Úgy látszik, hogy a nagy meleg, az olimpiai közvetítés, de még a csekély érdeklődés sem tette fásulttá a felszolgálót. Ha nem is kicsattanó életkedvvel, de korrekt módon teszi a dolgát. Mielőtt megvizsgálnánk a húsokat, a napi levest (400 Ft/csésze) próbáljuk ki. Szokásos fokhagymaleves, szokatlan - inkább "bundásnak" tűnő - sajtos pirítóssal, kezdetnek nem rossz. De nem rossz a medallion piccata (2100 Ft) sem, ami sajtba panírozott normál csirkemell, annak minden előnyével (nem okoz csalódást) és hátrányával (nem okoz izgalmat) együtt. Legfeljebb az étlapon "caesarsalátának" mondott köreten rágódhatunk, főleg azon, hogy a teljesen neutrális zöldséget miért nevezik így? A grillkarajjal (2100 Ft) kapcsolatban nincs mit kérdeznünk, ropogós, emlékezetes darabok, ha nagyon kukacoskodni akarnánk, a túlságosan kiérződő mustárízt említenénk. De ennél sokkal fájóbb, hogy az amúgy kiválóan elkészített steak krumplit úgy meghintették ún. steakfűszerrel, hogy megfájdul tőle a fejünk.

A desszerteket könnyű sorra venni, kétfélét mérnek: a teljesen átlagos tiramisu (700 Ft) a bónusz szedertől sem válik különlegessé, ellenben a karibi krém gyömbéres naranccsal (700 Ft) valóban izgalmas csokoládés-fagylaltos megoldás. Kár, hogy az élvezet közepette sem sikerült azonosítanunk benne sem a gyömbért, sem a narancsot.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.