étel, hordó

Biang – Vámház körút

  • ételhordó
  • 2020. november 22.

Gasztro

„A biang egy tésztaféle Senhszi tartományban. Azért választottam ezt a nevet, mert nagyon jól hangzik és baromi jól néz ki maga az írásjel. 57 vonásból áll, a legösszetettebb kínai írásjegy” – nyilatkozta két évvel ezelőtt lapunknak a legismertebb magyarországi kínai séf, Wang mester, aki azt is elmondta, hogy úgy lett mester, hogy egy barátja szerint ez ugyancsak „baromi jól hangzik”. Akárhogy történt, Vang Csian a többször költöző, jelenleg Gizella úti étterme révén rászolgált arra, hogy mesternek nevezzék, így amikor pár éve Biang néven, az Oktogonnál és a Vámház körúton is „street food bisztrót” nyitott, sokan a kínai gyorsbüfé megreformálásának szándékát vélték felfedezni húzásában. Tévedés volt. A Vámház körúti létesítményt sehogyan sem lehetne mondjuk egy piaci hullámpala bódéhoz hasonlítani, de egy csupa lampion körúti betérőhöz sem.

Már a levegőn érezni a különbséget – nincsenek szagok –, és a bejáratnál elnyúló látványkonyha sem átlagos. Természetesen az sem járja, hogy a pultból kiemelt fogásokat mikrózzák, ráadásul kiszolgálás is van. Ennek megfelelően az árfekvés magasabb, a választék bőségesebb, és ne gondoljunk olyan „klasszikus” fogásokra, mint az édes-savanyú leves, az illatos omlós csirke vagy a sült krumpli. Az előételek közül a zellergumó-saláta (1180 Ft) csípős, pikáns, különleges, bár önmagában olyan, mintha például savanyú káposztát kérnénk a Mátyás Pincében. A képünkön látható száznapos tojás japán tofuval (1380 Ft) kíséret nélkül is izgalmas, bár elfogadtuk volna a tojás másik felét is. A japán tofu puhább, mint a „sima”, s mintha valami íze is lenne – függetlenül az átlagos szójaszósztól. A húsgombócos hun-tun leves (980 Ft/kisadag) kellemesen fűszeres, nem csíp, nem is édes, a tésztabatyuba öltöztetett húsgombócoktól is hasonlót várnánk, de hiába. A zöldséges Biang szendvics (1480 Ft) rétesre emlékeztető tésztája tökéletes, de a töltelék zöldségeknek szintén nincs ízük. Vélhetően azért írták nagy betűvel a Biangot, mert a bisztróra, és nem a cikkünk elején felidézett kínai tésztára utal. Az ugyanis az étlapon biangbiang néven fut, és főzve kínálják. Rákkal készült változatot kérünk (2980 Ft), de ennek nincs jelentősége. Sokkal fontosabb, hogy ugyan a névadó külsőre pont olyan, mint egy közönséges főtt tészta, mégsem sorolhatjuk sem az „al dente”, sem a „hazai szétfőtt” kategóriába, mégis lenyűgöző. Az élményhez természetesen a fűszerek is hozzáteszik a magukét, de a tészta se puha, se kemény „állaga” az, amitől elalélunk. Úgyhogy akármilyen kiváló desszert a sült szezámaggal töltött golyó (1180 Ft/4 db), a biang tészta varázsát nem tudja felülmúlni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.