étel, hordó

Bölcső

  • ételhordó
  • 2019. május 18.

Gasztro

Épp egy éve emlékeztünk meg arról, hogy a nagy múltú Kisrabló étteremben (Budapest XI., Zenta u. 3.) hogyan próbálnak vendégeket fogni a cégér folyamatos átfestésével. Akkor éppen szedett-vedett sportpub működött a szebb napokat látott helyiségekben, s az ott tapasztaltak alapján csak azért nem írtuk, hogy ez a vég kezdete, mert inkább a vég végének tűnt. Álmunkban se hittük volna, hogy egy év múlva megint itt forgatjuk az étlapot. Hogy mégis ez történt, az összefügg egy közeli hellyel: a Bölcső nevű „bistro and bar” a Lágymányosi utcában nyílt, és a Kisrablóval ellentétben rövid idő alatt a környék egyik legsikeresebb egységévé vált. Olyannyira, hogy kinőtte az egykori esztergályosműhely pincehelyiségét és elköltözött. A jóval tágasabb Kisrabló helyére.

Az alapterület bővülése a kínálatban is megmutatkozik. Míg az előző helyszín főleg a burgerek és a sörök miatt volt említésre méltó, most lényegesen gazdagabb a választék. Előételünk, a nakládaný hermelín (850 Ft) szó szerint pácolt hermelint jelent, persze nem a menyétféle kisragadozót, hanem a Hermelín márkájú teljesen kommersz cseh camembert sajtot, amelyet aztán olajban rohasztanak hagymával, paprikával stb. A cseh/szlovák kocsmákban oly gyakran fordul elő, mint a sótartó, de nálunk ritka madár, pedig könnyen elkészíthető, remek sörkorcsolya, és alapanyagnak a Tihany is megteszi. Az itteni változat ellen nem lehet kifogásunk, tisztességesen elkészítették. A feketebab-krémleves (1050 Ft) pontosan olyan sűrű és sötét, amilyet a neve ígér. Különös íze semennyire nem emlékeztet „a mi bablevesünkre”, de ugyanúgy elnehezülünk tőle. A Bölcső burgerben (1950 Ft) a hús, a belevalók, de a zsemle is átlagon felüli. A csirkemell pankómorzsában, céklatócsnival (3150 Ft) inkább a köret miatt érdekes. Nyilvánvaló – már csak az íze miatt is –, hogy elsősorban cékla, mégsem túlzás tócsninak nevezni, valószínű, hogy némi liszttel, tojással bolondították meg a répa rokonát. Egyféle desszert van, a birsalma mousse (1050 Ft), inkább fanyar, mint édes, ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanánk: érdekes.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.