étel, hordó

Bölcső

  • ételhordó
  • 2019. május 18.

Gasztro

Épp egy éve emlékeztünk meg arról, hogy a nagy múltú Kisrabló étteremben (Budapest XI., Zenta u. 3.) hogyan próbálnak vendégeket fogni a cégér folyamatos átfestésével. Akkor éppen szedett-vedett sportpub működött a szebb napokat látott helyiségekben, s az ott tapasztaltak alapján csak azért nem írtuk, hogy ez a vég kezdete, mert inkább a vég végének tűnt. Álmunkban se hittük volna, hogy egy év múlva megint itt forgatjuk az étlapot. Hogy mégis ez történt, az összefügg egy közeli hellyel: a Bölcső nevű „bistro and bar” a Lágymányosi utcában nyílt, és a Kisrablóval ellentétben rövid idő alatt a környék egyik legsikeresebb egységévé vált. Olyannyira, hogy kinőtte az egykori esztergályosműhely pincehelyiségét és elköltözött. A jóval tágasabb Kisrabló helyére.

Az alapterület bővülése a kínálatban is megmutatkozik. Míg az előző helyszín főleg a burgerek és a sörök miatt volt említésre méltó, most lényegesen gazdagabb a választék. Előételünk, a nakládaný hermelín (850 Ft) szó szerint pácolt hermelint jelent, persze nem a menyétféle kisragadozót, hanem a Hermelín márkájú teljesen kommersz cseh camembert sajtot, amelyet aztán olajban rohasztanak hagymával, paprikával stb. A cseh/szlovák kocsmákban oly gyakran fordul elő, mint a sótartó, de nálunk ritka madár, pedig könnyen elkészíthető, remek sörkorcsolya, és alapanyagnak a Tihany is megteszi. Az itteni változat ellen nem lehet kifogásunk, tisztességesen elkészítették. A feketebab-krémleves (1050 Ft) pontosan olyan sűrű és sötét, amilyet a neve ígér. Különös íze semennyire nem emlékeztet „a mi bablevesünkre”, de ugyanúgy elnehezülünk tőle. A Bölcső burgerben (1950 Ft) a hús, a belevalók, de a zsemle is átlagon felüli. A csirkemell pankómorzsában, céklatócsnival (3150 Ft) inkább a köret miatt érdekes. Nyilvánvaló – már csak az íze miatt is –, hogy elsősorban cékla, mégsem túlzás tócsninak nevezni, valószínű, hogy némi liszttel, tojással bolondították meg a répa rokonát. Egyféle desszert van, a birsalma mousse (1050 Ft), inkább fanyar, mint édes, ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanánk: érdekes.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.