étel, hordó

Bölcső

  • ételhordó
  • 2019. május 18.

Gasztro

Épp egy éve emlékeztünk meg arról, hogy a nagy múltú Kisrabló étteremben (Budapest XI., Zenta u. 3.) hogyan próbálnak vendégeket fogni a cégér folyamatos átfestésével. Akkor éppen szedett-vedett sportpub működött a szebb napokat látott helyiségekben, s az ott tapasztaltak alapján csak azért nem írtuk, hogy ez a vég kezdete, mert inkább a vég végének tűnt. Álmunkban se hittük volna, hogy egy év múlva megint itt forgatjuk az étlapot. Hogy mégis ez történt, az összefügg egy közeli hellyel: a Bölcső nevű „bistro and bar” a Lágymányosi utcában nyílt, és a Kisrablóval ellentétben rövid idő alatt a környék egyik legsikeresebb egységévé vált. Olyannyira, hogy kinőtte az egykori esztergályosműhely pincehelyiségét és elköltözött. A jóval tágasabb Kisrabló helyére.

Az alapterület bővülése a kínálatban is megmutatkozik. Míg az előző helyszín főleg a burgerek és a sörök miatt volt említésre méltó, most lényegesen gazdagabb a választék. Előételünk, a nakládaný hermelín (850 Ft) szó szerint pácolt hermelint jelent, persze nem a menyétféle kisragadozót, hanem a Hermelín márkájú teljesen kommersz cseh camembert sajtot, amelyet aztán olajban rohasztanak hagymával, paprikával stb. A cseh/szlovák kocsmákban oly gyakran fordul elő, mint a sótartó, de nálunk ritka madár, pedig könnyen elkészíthető, remek sörkorcsolya, és alapanyagnak a Tihany is megteszi. Az itteni változat ellen nem lehet kifogásunk, tisztességesen elkészítették. A feketebab-krémleves (1050 Ft) pontosan olyan sűrű és sötét, amilyet a neve ígér. Különös íze semennyire nem emlékeztet „a mi bablevesünkre”, de ugyanúgy elnehezülünk tőle. A Bölcső burgerben (1950 Ft) a hús, a belevalók, de a zsemle is átlagon felüli. A csirkemell pankómorzsában, céklatócsnival (3150 Ft) inkább a köret miatt érdekes. Nyilvánvaló – már csak az íze miatt is –, hogy elsősorban cékla, mégsem túlzás tócsninak nevezni, valószínű, hogy némi liszttel, tojással bolondították meg a répa rokonát. Egyféle desszert van, a birsalma mousse (1050 Ft), inkább fanyar, mint édes, ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanánk: érdekes.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.