étel, hordó

Buono

  • ételhordó
  • 2018. március 8.

Gasztro

Egyre halványodik a Skála Budapest Nagyáruház emléke, jövőre a helyébe épült Allee bevásárlóközpont is 10 éves lesz már. Például arra már alig is emlékszünk, hogy volt-e vendéglátás az 1976-tól több mint harminc évig működő könnyűfém falanszterben; ha volt, sem lehetett több jelentéktelen büfénél. Azonban az „utódintézményben” teljesen más a felállás. Az Allee honlapján 27 különböző egység hirdeti magát az „étterem, kávézó” menüpont alatt, a többségük a gyorsbüfés, gyorskávés vonalról ismerős, ám az utcáról megközelíthető Buonóról eddig nem hallottunk.

De alighogy belépünk a rusztikus bútorokkal és különleges LED-világítással feldobott tágas terembe, máris újszülöttnek érezhetjük magunkat. A Buono ugyanis nem önálló entitás, hanem „prémium gyorsétterem” az Il Treno nevű lánc részeként, ami vélhetően csak nekünk újdonság. De akármennyire is gyorsétterem, és akármennyire prémium, nem a tálcás-hamburgeres hangulat jellemző, noha az ételválaszték egy hatalmas világító táblán is olvasható, és rendelni is a pultnál kell. De fizetés után sorszámot kapunk, az ételeket pedig ennek alapján az asztalnál szolgálják fel. A burgonyakrémleves (790 Ft) olyan sűrű, mint egy főzelék, s nem is meleg. Kár érte, mert kellő hőfokon és hígítással jó lehetne, ráadásul tényleg nagyon finom péksüteményt adnak mellé. A „marghareta” pizza (1450 Ft) ismerősnek tűnik, vagyis ugyanolyan, mint bármelyik Il Trenóban. A sajt és a szósz vállalható, kár, hogy a tésztának csak a széle ropog, és ahol „anyag” éri, ott szivacsossá válik. Az viszont egyáltalán nem baj, hogy malomkerék méret helyett csak 26 centi az átmérője. Az igényesebb éttermi berendezés mellett valószínűleg az olyan ételek miatt „prémium” a Buono, mint az aszalt szilvával töltött csirkemell (1590 Ft), amit gazdag zöldkörettel és sült krumplival tálalnak. A három töltött húsrolád esetében a mennyiség és minőség megfelelő egyensúlyáról beszélhetünk, de sajnos a zöldség íztelen, a krumpli pedig hideg. A citromtorta (750 Ft) egy közepes pékségben minden bizonnyal a legnagyobb csáberő lehetne, itt inkább szerény és túlárazott záróakkord.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.