chili&vanília

Bubeleh

Gasztro

Nem mondhatnám, hogy éppen a "pászkaszezon" közepén lennénk, az alább ajánlott maceszpalacsinta azonban szezonon kívül is nagyszerű, ráadásul roppant jól passzolnak hozzá az évszak aktuális gyümölcsei, a meggy, a málna és társaik.

A pászka kovásztalan kenyér, amit a zsidó hagyományok szerint pészahkor, ünnepi kenyérként fogyasztanak. Elkészítésének aranyszabálya, hogy a szárazon tartott liszt és a víz nem érintkezhet egymással tizennyolc percnél tovább, ha az összekeveréstől a sütésig hosszabb idő telne el, akkor már megindulna az erjedési, kovászosodási folyamat. Pászkát nemigen készít senki házilag, a kamrában viszont érdemes mindig tartani, ugyanis kitűnő fogásokat és csemegéket lehet belőle kreálni. A maceszgombócon túl is van ám élet! Itthon is felbukkant már itt-ott például a maceszos lasagna vagy az amerikai gasztromédiában igen divatos, csokoládéval bevont, karamellizált pászka. Az egyik legizgalmasabb forrás és ihletadó azonban a mediterrán és a zsidó konyha nagyasszonyának, Claudia Rodennek a lenyűgöző kötete, a The Book of Jewish Food. A pászkafánk, a maceszliszttel készülő fánk (friteches-sfereet-beignets de paques) például észak-afrikai származású - főleg Tunéziában és Algériában terjedt el -, és mézes sziruppal van átitatva. Hasonló rokona az alábbi palacsinta is, amely az elzászi zsidó konyha öröksége. De találunk a kötetben például sós maceszpitét is, fűszeres bárányhússal, pirított fenyőmaggal töltve, vagy ugyanezt spenóttal, túróval - az utóbbi az Oszmán Birodalom spanyol-zsidó gasztronómiájának izgalmas hagyatéka.

Bubeleh - elzászi mazsolás maceszpalacsinta

Hozzávalók (8 darab)

2 tojás

8 dkg maceszdara (vagy finomra

darált pászkalap)

1,4 dl víz

csipetnyi só

2 evőkanál nádcukor

csipetnyi fahéj

2 evőkanál durvára vágott dió

4 evőkanál mazsola

A sütéshez olaj

A tálaláshoz mézes tejföl,

gyümölcsök

Felverjük a tojást, és hozzáadjuk a maceszdarát (ha nem kapunk, sima pászkalapot robotgépben daráljunk teljesen finomra). Hozzáöntünk annyi vizet, hogy palacsintatésztánál valamivel sűrűbb masszát kapjunk. Hozzáadjuk a sót, cukrot, fahéjat, mandulát és a beáztatott mazsolát. Összekeverjük. Tíz percig állni hagyjuk, hogy a pászkaliszt kissé megszívja magát. Serpenyőben olajat forrósítunk, majd olajba mártott kanállal beleszaggatjuk a palacsintákat. (Ebből a mennyiségből vagy 8 darab 10 centiméter átmérőjű palacsinta vagy 4 nagy lesz.) Mindkét oldalán aranyszínűre sütjük. Hideg mézes tejföllel és szezonális gyümölcsökkel, esetleg vaníliafagylalttal, vaníliasodóval, lekvárral vagy tejszínhabbal tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.