A countryzene Magyarországra nem Amerikából érkezett. A legnagyobb sztárok lemezeit nem árulták, számaikat nem játszotta a rádió; jellemző, hogy Kris Kristoffersont a Konvoj című kamionos akciófilm Gumikacsa nevű főszereplőjeként tartotta számon a hazai közönség, és nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy az ekkortájt Hollywoodban is gyakran foglalkoztatott Kristofferson elsősorban gitáros-énekes, akinek már három Grammy-díja volt a film 1978-as bemutatója idején. A Konvoj főhőse nem gyújtott dalra a filmben, így a magyar közönség a country hazai pionírjaival vigasztalódhatott. Noha ma már mindenki Szörényi Leventét és a Fonográf együttest emlegeti mint első fecskét, érdemes az 1975-től működő Sprint együttesről is megemlékezni, amelyben Komár László azt énekelte: „Várhatsz rám kedvesem, postakocsin érkezem.” Ennél sokkal szomorúbb, hogy a nyolcvanas évek elején megkezdődött a (magyar) country hivatalos népszerűsítése is, amelynek a hátterében a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mellett vélhetően a Kommunista Ifjúsági Szövetség állt. Ekkor Szörényiék már István királlyal voltak elfoglalva, Komár meg a táncoló fekete lakkcipőkkel, helyükre a Bojtorján lépett meg a 100 Folk Celsius, hogy pár évi kétes dicsőség után gyerekműsorokban kössenek ki.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
