kertész lesek

Country Tanya – Budakalász

  • kertész lesek
  • 2022. július 20.

Gasztro

Ebéd Dallasban

A countryzene Magyarországra nem Amerikából érkezett. A legnagyobb sztárok lemezeit nem árulták, számaikat nem játszotta a rádió; jellemző, hogy Kris Kristoffersont a Konvoj című kamionos akciófilm Gumikacsa nevű főszereplőjeként tartotta számon a hazai közönség, és nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy az ekkortájt Hollywoodban is gyakran foglalkoztatott Kristofferson elsősorban gitáros-énekes, akinek már három Grammy-díja volt a film 1978-as bemutatója idején. A Konvoj főhőse nem gyújtott dalra a filmben, így a magyar közönség a country hazai pionírjaival vigasztalódhatott. Noha ma már mindenki Szörényi Leventét és a Fonográf együttest emlegeti mint első fecskét, érdemes az 1975-től működő Sprint együttesről is megemlékezni, amelyben Komár László azt énekelte: „Várhatsz rám kedvesem, postakocsin érkezem.” Ennél sokkal szomorúbb, hogy a nyolcvanas évek elején megkezdődött a (magyar) country hivatalos népszerűsítése is, amelynek a hátterében a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mellett vélhetően a Kommunista Ifjúsági Szövetség állt. Ekkor Szörényiék már István királlyal voltak elfoglalva, Komár meg a táncoló fekete lakkcipőkkel, helyükre a Bojtorján lépett meg a 100 Folk Celsius, hogy pár évi kétes dicsőség után gyerekműsorokban kössenek ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.