chili&vanília

Csípős, sós, édes, savanyú

Gasztro

Bár a jeges-szeles, influenzás időszakon talán javarészt túl vagyunk, elárulom, hogy a vitaminok mellett melyik levessel lehet a legjobban elűzni minden nyavalyát. Egy tányér forró húsleves (maceszgombóccal) természetesen felülmúlhatatlan, rögtön második helyen azonban ott a délkelet-ázsiai konyha híres csípős, kókusztejes levese, a tom kha gai. Ne ijedjenek meg az egzotikusabb hozzávalóktól, a thai citromfüvet, kaffir lime levelét egész sok helyen be lehet már szerezni (Culinaris, Ázsia, Lumen, Ági zöldséges), ráadásul remekül bírják a fagyasztást is. Bár a leves valódi karakterét éppen ezek adják, végszükség esetén jó a „fapados” változat: ilyenkor az alap csak currypasztából és gyömbérből áll. A halszószt pedig szójaszósszal lehet helyettesíteni. Ez a leves egyszerre sós, csípős, édes és savanyú – ez a nagyszerűsége kulcsa. Az eredeti változatban általában csak csirke és gomba van (néha paradicsom is), azonban lehet variálni is, például úgy, hogy az ember belecsempész többféle zöldséget – az alábbi változatban például sütőtököt és spenótot.

Csípős kókusztejes csirkeleves sütőtökkel és spenóttal

Hozzávalók (2-4 adag)

 

4 evőkanál olaj

1 csokor újhagyma, vékonyra karikázva

2 nagy gerezd fokhagyma, finomra aprítva

1 evőkanál piros currypaszta

2 thai citromfű

6 szelet friss gyömbér (vagy galangagyökér)

6 kaffir lime levél, nagyobb darabokra tépkedve

8 dl leszűrt húsleves

25 dkg csirkemell, falatnyi darabokra vágva

25 dkg sütőtök vagy édesburgonya, felkockázva

4 dl kókusztej

20 dkg gomba, nagy darabokra vágva

10 dkg friss spenótlevél (pl. bébispenót)

1 zöldcitrom leve

halszósz, cukor

a tetejére friss koriander, újhagyma

 

Az olajon üvegesre dinszteljük az újhagymát és a finomra aprított fokhagymát. Hozzáadjuk a currypasztát (a pontos mennyiség attól is függ, hogy mennyire csípős). Rádobjuk a citromfüvet (amire egy húsklopfolóval rácsaptunk, hogy felszabaduljanak az aromái), a felkarikázott gyömbért vagy galangát, a kaffir lime levelet, és átforgatjuk. Felöntjük a húslevessel, felforraljuk, hozzáadjuk a felkockázott csirkét és sütőtököt, majd 15 percig alacsony hőfokon gyöngyöztetjük, hogy jól átjárják a fűszerek aromái a levet. Ekkor beleöntjük a kókusztejet (fel kell előtte rázni), ilyenkor már nem forraljuk, különben a kókusztej kicsapódik. Hozzáadjuk a gombát, és további 5 percig főzzük, amíg megpuhul, de még feszes. A legvégén beledobjuk az alaposan átöblített, megpucolt spenótleveleket, amelyek pár perc alatt össze is fonnyadnak. Zöldcitromlével, halszósszal (ez adja a sósságot, külön só nem kell bele!) és cukorral kerekítjük ki az ízeket. Ezek mennyisége teljes mértékben ízlésfüggő, ízharmóniára kell törekedni. Ha nem elég ízes, még több halszósz kell bele. A tetejére friss koriandert és felkarikázott újhagymát szórunk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.