chili&vanília

Csípős, sós, édes, savanyú

Gasztro

Bár a jeges-szeles, influenzás időszakon talán javarészt túl vagyunk, elárulom, hogy a vitaminok mellett melyik levessel lehet a legjobban elűzni minden nyavalyát. Egy tányér forró húsleves (maceszgombóccal) természetesen felülmúlhatatlan, rögtön második helyen azonban ott a délkelet-ázsiai konyha híres csípős, kókusztejes levese, a tom kha gai. Ne ijedjenek meg az egzotikusabb hozzávalóktól, a thai citromfüvet, kaffir lime levelét egész sok helyen be lehet már szerezni (Culinaris, Ázsia, Lumen, Ági zöldséges), ráadásul remekül bírják a fagyasztást is. Bár a leves valódi karakterét éppen ezek adják, végszükség esetén jó a „fapados” változat: ilyenkor az alap csak currypasztából és gyömbérből áll. A halszószt pedig szójaszósszal lehet helyettesíteni. Ez a leves egyszerre sós, csípős, édes és savanyú – ez a nagyszerűsége kulcsa. Az eredeti változatban általában csak csirke és gomba van (néha paradicsom is), azonban lehet variálni is, például úgy, hogy az ember belecsempész többféle zöldséget – az alábbi változatban például sütőtököt és spenótot.

Csípős kókusztejes csirkeleves sütőtökkel és spenóttal

Hozzávalók (2-4 adag)

 

4 evőkanál olaj

1 csokor újhagyma, vékonyra karikázva

2 nagy gerezd fokhagyma, finomra aprítva

1 evőkanál piros currypaszta

2 thai citromfű

6 szelet friss gyömbér (vagy galangagyökér)

6 kaffir lime levél, nagyobb darabokra tépkedve

8 dl leszűrt húsleves

25 dkg csirkemell, falatnyi darabokra vágva

25 dkg sütőtök vagy édesburgonya, felkockázva

4 dl kókusztej

20 dkg gomba, nagy darabokra vágva

10 dkg friss spenótlevél (pl. bébispenót)

1 zöldcitrom leve

halszósz, cukor

a tetejére friss koriander, újhagyma

 

Az olajon üvegesre dinszteljük az újhagymát és a finomra aprított fokhagymát. Hozzáadjuk a currypasztát (a pontos mennyiség attól is függ, hogy mennyire csípős). Rádobjuk a citromfüvet (amire egy húsklopfolóval rácsaptunk, hogy felszabaduljanak az aromái), a felkarikázott gyömbért vagy galangát, a kaffir lime levelet, és átforgatjuk. Felöntjük a húslevessel, felforraljuk, hozzáadjuk a felkockázott csirkét és sütőtököt, majd 15 percig alacsony hőfokon gyöngyöztetjük, hogy jól átjárják a fűszerek aromái a levet. Ekkor beleöntjük a kókusztejet (fel kell előtte rázni), ilyenkor már nem forraljuk, különben a kókusztej kicsapódik. Hozzáadjuk a gombát, és további 5 percig főzzük, amíg megpuhul, de még feszes. A legvégén beledobjuk az alaposan átöblített, megpucolt spenótleveleket, amelyek pár perc alatt össze is fonnyadnak. Zöldcitromlével, halszósszal (ez adja a sósságot, külön só nem kell bele!) és cukorral kerekítjük ki az ízeket. Ezek mennyisége teljes mértékben ízlésfüggő, ízharmóniára kell törekedni. Ha nem elég ízes, még több halszósz kell bele. A tetejére friss koriandert és felkarikázott újhagymát szórunk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.