étel, hordó

Rozsdás Kakas

  • ételhordó
  • 2015. február 17.

Gasztro

Amikor a nagytétényi templom tövében megláttuk a Rozsdás Kakas feliratot, először azt gondoltuk, hogy csakis kocsma lehet, ahol maximum ropit, Mars csokit árulnak.

Mindenki hallott már a nagytétényi kastélymúzeumról; annak a története olyan finomságokkal van kikövezve, hogy a római császá­rokat ugyanúgy elszórakoztatná, mint Rákosi Mátyás munkásruhás komisszárjait. Képzeljék el, hogy a tétényi Versailles egy római korból (1–2. század) származó villa alapjaira épült (romok a pincében), pontosabban annak a középkori kastélynak a helyébe, amely az ókorból bérelte a házhelyet. A barokkosítás első lépéseit Száraz György királyi személynök tette meg 1716-ban, 30 évvel később pedig az újabb tulaj, báró Rudnyánszky József bővítette. Az 1750-es évek elején nyerte el ma is látható formáját, csakhogy az eredeti megsemmisült a második világháború idején. Nos, ekkor érkeztek a komcsik, akik kivételt erősítő szabályként nem széthordták, istállóvá változtatták, meggyalázták stb., hanem újjáépítették. Az épület 1951 óta Nagytétényi Kastélymúzeum néven működik. Legutóbb 2000-ben renoválták, és az állandó bútor- és órakiállítás mellett immár különféle szolgáltatásokkal is (konferenciatermek, esküvői fotózás stb.) a látogatók rendelkezésére áll. Sajnos étterme nincs, így hát a szomszédos utcában található Kastély éttermet szemeltük ki, hogy a remek kirándulás élményeit átbeszéljük, ott azonban év eleji leltározásba futottunk. Mivel Nagytétény korántsem a Ráday utca, azt se tudtuk, merre induljunk, és egyre inkább úgy tűnt, ezen környéken nem terem számunkra babér. Amikor a templom tövében (Szabadság utca 1.) megláttuk a Rozsdás Kakas feliratot, először azt gondoltuk, hogy csakis kocsma lehet, ahol maximum ropit, Mars csokit árulnak.

false

Hát nem az. De nem is hagyományos étterem. Mintha 150 évet mennénk vissza az időben, a legjobb szó a csárda lenne, még úgy is, hogy sem betyárok, sem dínom-dánom nincs odabent, és nemcsak azért, mert szombat délután van. Úgy tűnik, hogy a konyhát is magába foglaló tágas teremben tüsténkedő személyzet tagjai közeli hozzátartozók, s bennünket is olyan örömmel fogadnak, mintha családtagok lennénk. Étlap teljesen felesleges, a választék elfér egy táblán, leginkább rántott ilyen-olyanok. Ám a hétvége ellenére is van napi menü: paradicsomleves és rakott krumpli (850 Ft). Az előbbi pöttyös lábasban, betűtésztával bélelve érkezik, amit elsősorban azért értékelünk, mert valóban olyan, mintha készítője a szívét tette volna bele. Kutyaközönséges paradicsomleves – mondhatná bárki, de éppen ez benne a pláne! Ugyanezt mondhatjuk a rakott krumpliról is. Rendesen elkészített házi koszt, s ez olykor ezerszer élvezetesebb a különféle trükköknél.

De nem érjük be ennyivel. A legnagyobb fogásnak tűnő dolog, a whiskyben párolt tarja (1600 Ft) a szemünk láttára készül, a tányérra kerülő méretes adag bármelyik grillpartin nyerő lehetne. És ha már grill, hát az ún. grillezett zöldségek (900 Ft) sem azok a szokásos, olajban tocsogó rémségek. Noha eddig is minden csupa meglepetés, a legnagyobbat mégis az okozza, hogy még a rántott sajt (1200 Ft) is olyan, mintha igazi étel lenne.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.