Mindenki hallott már a nagytétényi kastélymúzeumról; annak a története olyan finomságokkal van kikövezve, hogy a római császárokat ugyanúgy elszórakoztatná, mint Rákosi Mátyás munkásruhás komisszárjait. Képzeljék el, hogy a tétényi Versailles egy római korból (1–2. század) származó villa alapjaira épült (romok a pincében), pontosabban annak a középkori kastélynak a helyébe, amely az ókorból bérelte a házhelyet. A barokkosítás első lépéseit Száraz György királyi személynök tette meg 1716-ban, 30 évvel később pedig az újabb tulaj, báró Rudnyánszky József bővítette. Az 1750-es évek elején nyerte el ma is látható formáját, csakhogy az eredeti megsemmisült a második világháború idején. Nos, ekkor érkeztek a komcsik, akik kivételt erősítő szabályként nem széthordták, istállóvá változtatták, meggyalázták stb., hanem újjáépítették. Az épület 1951 óta Nagytétényi Kastélymúzeum néven működik. Legutóbb 2000-ben renoválták, és az állandó bútor- és órakiállítás mellett immár különféle szolgáltatásokkal is (konferenciatermek, esküvői fotózás stb.) a látogatók rendelkezésére áll. Sajnos étterme nincs, így hát a szomszédos utcában található Kastély éttermet szemeltük ki, hogy a remek kirándulás élményeit átbeszéljük, ott azonban év eleji leltározásba futottunk. Mivel Nagytétény korántsem a Ráday utca, azt se tudtuk, merre induljunk, és egyre inkább úgy tűnt, ezen környéken nem terem számunkra babér. Amikor a templom tövében (Szabadság utca 1.) megláttuk a Rozsdás Kakas feliratot, először azt gondoltuk, hogy csakis kocsma lehet, ahol maximum ropit, Mars csokit árulnak.
| ||
Hát nem az. De nem is hagyományos étterem. Mintha 150 évet mennénk vissza az időben, a legjobb szó a csárda lenne, még úgy is, hogy sem betyárok, sem dínom-dánom nincs odabent, és nemcsak azért, mert szombat délután van. Úgy tűnik, hogy a konyhát is magába foglaló tágas teremben tüsténkedő személyzet tagjai közeli hozzátartozók, s bennünket is olyan örömmel fogadnak, mintha családtagok lennénk. Étlap teljesen felesleges, a választék elfér egy táblán, leginkább rántott ilyen-olyanok. Ám a hétvége ellenére is van napi menü: paradicsomleves és rakott krumpli (850 Ft). Az előbbi pöttyös lábasban, betűtésztával bélelve érkezik, amit elsősorban azért értékelünk, mert valóban olyan, mintha készítője a szívét tette volna bele. Kutyaközönséges paradicsomleves – mondhatná bárki, de éppen ez benne a pláne! Ugyanezt mondhatjuk a rakott krumpliról is. Rendesen elkészített házi koszt, s ez olykor ezerszer élvezetesebb a különféle trükköknél.
De nem érjük be ennyivel. A legnagyobb fogásnak tűnő dolog, a whiskyben párolt tarja (1600 Ft) a szemünk láttára készül, a tányérra kerülő méretes adag bármelyik grillpartin nyerő lehetne. És ha már grill, hát az ún. grillezett zöldségek (900 Ft) sem azok a szokásos, olajban tocsogó rémségek. Noha eddig is minden csupa meglepetés, a legnagyobbat mégis az okozza, hogy még a rántott sajt (1200 Ft) is olyan, mintha igazi étel lenne.
