Elsőre egyszerűnek tűnt, hogy a leggazdagabb magyar településen üljünk be valahová ebédelni. Három helyet néztünk ki, mindhárommal felsültünk. Az első címen egy romos ház, a másodikon „eladó” feliratú tábla, a harmadiknál meg azt mondta a pincér, hogy elromlott a fritőz, ezért most csak egytálételük van: „hozhatok sertés- vagy marhapörköltet”. Minden bizonnyal könnyebben viseltük volna a megpróbáltatásokat, ha nincs 36 fok meleg, és a helyismeret hiányából fakadó parkolóhely-keresésünkkel nem kergetjük őrületbe a környékbeli autósokat.
Olasz étterem nem volt a listánkon – miért lett volna? –, a Budapesti út 108. alatt található Da Caterina egyszerűen az utunkba esett, amikor feladva a reményt elindultunk hazafelé. Úgy tűnik, egy átlagos családi házat alakítottak át, szerencsére néhány asztalos, árnyas kis kerthelyiségre is futotta; máskor ekkora helyet használnak kocsibeállónak.
Nem voltak illúzióink. A számos hazai példa nyomán azt hittük, hogy a választék itt is minestrone és paradicsomlevesekből, néhány tésztából és salátából, illetve mintegy 200 különböző pizzából áll. Nagy tévedés volt.
A pizzás vonalat az előétellel pipáljuk ki. A tonhalas és szardíniás és koktélrákos bruschettából (1990 Ft) világosan kiderül, hogy nagyszerű pizzatészta készül (kemence a kertben!) a rávalók közül viszont csak a szardellát emelnénk ki, a tonhal elmegy, a rák „gépi”. A szezonális eperlevest (990 Ft) inkább a szörp kategóriában indítanánk, de annak tökéletes. A grillezett vadlazacsteaknél (2990 Ft) csak az igyekezet díjazható: ügyesen és lelkiismeretesen készült, a hozzávaló mézes-narancsos szósz is remek, csak hát az alapanyag… Nagy kár, hogy nem lehet minden jó szándékú étterem végébe folyót telepíteni. Viszont a roston sült csirkével (1990 Ft) pont fordított a helyzet: a kiváló húst nagyon lerontja a sűrű sajtszósz.
Noha egy desszertet a levessel tulajdonképpen elintéztünk, a karamellás panna cottára (790 Ft) jut még idő. Rég ettünk ilyen jó pudingot.
