chili&vanília

Édes-keserű, fordított

Gasztro

A francia bisztrók egyik klasszikus desszertje a savanykás, szaftos alma, édes-keserű karamella és omlós vajas tészta hármasából álló Tarte Tatin, vagyis fordított almatorta. A legenda szerint a Tatin nővérek nevéhez köthető, akik Lamotte-Beuvron településen fogadót vezettek az 1880-as években. A sütemény keletkezésének körülményeiről számos sztori kering a különböző források szerint, az egyik: Tatin kisasszony egy stresszes nap után állítólag a tűzhelyen felejtette az almás pitéhez párolt almát, amely odakapott – úgy mentette meg, hogy gyorsan ráborított egy adag tésztát, és így sütötte meg. Mások szerint a francia vidéki cukrászatban már régóta létezett a desszert, a Tatin névvel vált azonban igazán elterjedtté. Így vagy úgy, az egyik legfinomabb édesség a földkerekségen. Népszerűsége nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy számos más gyümölccsel is csodás. Hasonló eljárással készül az alább ajánlott (erősen ajánlott!) fordított citromtorta, a vékony, omlós tészta helyett azonban itt egy sűrűbb, tartalmasabb citromos tésztamassza van a tetején.

A tortaforma aljára karamella kerül, arra sok szelet citrom, majd erre citromos-vaníliás tészta. A végére a karamella összeolvad a citrom kisülő levével, és a citrom magas pektintartalma miatt az egész kissé bekocsonyásodik, gyakorlatilag egy karamellás citromdzsem képződik. Amikor kiborítjuk a tortát, ez a fényes-szirupos réteg kerül a tetejére – életveszélyesen finom. Mellé joghurthabot, vanília- vagy citromfagylaltot, mascarponét, tejszínhabot adhatunk.

 

Fordított citromtorta

Hozzávalók (12 szelethez)

 

10+15 dkg cukor

5 biocitrom (3+2)

3 egész tojás

20 dkg vaj olvasztva

20 dkg liszt

1 evőkanál sütőpor

1 vaníliarúd kikapart magja

 

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Előkészítünk egy 23 cm átmérőjű tortaformát: kibéleljük sütőpapírral, amelyet előtte vízzel kissé benedvesítettünk (így könnyebb beleilleszteni is, és szebben le lehet majd húzni a süteményről). Serpenyőben (kevergetés nélkül!) borostyánszínűre karamellizáljuk a 10 dkg cukrot. Beleöntjük a tortaforma aljába, körkörös mozdulatokkal egyenletesen elosztjuk benne. Nem baj, ha nem jut mindenhová, és nem baj, ha nem szabályos, a citromlével összesülve kiegyenlítődik majd. 3 citromot felkarikázunk, és körben elrendezzük a karamellán. Átfedhetik egymást, valószínűleg két réteg lesz, ez is elrendeződik majd a sülés végére. A tésztamasszához egy keverőtálban elektromos géppel habosra keverjük a három egész tojást a 15 dkg cukorral (ez már lehet akár nyírfacukor is), majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, 2 citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, sót, lisztet és sütőport. A masszát a citromra öntjük. Kb. 45 percig sütjük. Ha fél óra után nagyon elkezd pirulni a teteje, befedjük alufóliával vagy sütőpapírral. Tűpróbáig sütjük, akkor jó, ha szárazon jön ki a közepéből a hurkapálca vagy hústű. Langyosra hűtjük, csak akkor borítjuk egy tálra, a papírt gyönyörűen le lehet róla húzni.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.