Piacokon, zöldségeseknél egyre gyakrabban bukkanhatunk rebarbarára, használjuk ki a szezonját! Típusától függően színe a sötét rózsaszínűtől a zöldig terjedhet, nálunk inkább a zöld terem. Ha édességnek szánjuk, és még mutatósabbá szeretnénk varázsolni, eperrel együtt készítsük, átveszi a színét. Ázsiában őshonos, a kínai orvosok évezredek óta használják, elsősorban tisztító hatása miatt. Az egyik kínai császárt például a rebarbara gyógyította meg, miután az ajándékba kapott négy gyönyörű nőtől nyavalyát kapott ajándékba. Marco Polo is gyakran emlegeti beszámolóiban. Ez az orvosi rebarbara a felfedezőket, kereskedőket, gyógyszerészeket, botanikusokat rendkívül izgatta, és sokáig tartott, mire európai termesztésre sikerült adaptálni. Jóval később, csak a 17–18. században jelent meg a konyhákban élelmiszerként, először nagy valószínűség szerint sütemények töltelékeként. Az eperrel klasszikus páros, megsütve, fagylaltban, morzsasütiként vagy komoly pitében. Csodás vaníliával, kardamommal, gyömbérrel párosítva, az alábbi omlós pitében pedig narancsvirágvíz kerül a fanyar-édes töltelékbe.
Epres-rebarbarás pite
Hozzávalók (10 szelet)
45 dkg liszt
1 teáskanál só
30 dkg hideg vaj (felkockázva, esetleg reszelve)
1,5 dl jeges víz
45 dkg rebarbara (kb. 8 nagy szár)
1 alma, meghámozva, felkockázva
15 dkg eper
25 dkg cukor (a gyümölcs savanyúságától függ)
0,5 citrom leve
1 vanília kikapart magja
esetleg: 3 evőkanál narancsvirágvíz
3,5 dkg étkezési keményítő
Elkészítjük a tésztát: a liszthez keverjük a sót, majd hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat (az is jó módszer, ha nagy lyukú reszelőn lereszeljük). Az ujjunkkal összemorzsoljuk, de semmiképpen nem szabad túldolgozni, ne álljon össze teljesen, a vaj borsó nagyságú, látható maradjon benne. Hozzáöntjük a jéghideg vizet, és csak annyira dolgozzuk össze, hogy épp, hogy összeálljon. Lapos korongot formázunk belőle, és fóliába csomagolva 20 percig vagy max. egy napig hűtőben pihentetjük. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egyötödnyit félreteszünk, a többit kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy 26 cm átmérőjű, cakkos szélű tortaformát úgy, hogy a tészta kb. 2 cm-re túllógjon a peremén. A rebarbarát meghámozzuk (ha nagyon fiatal, zsenge, akkor nem szükséges), 3-4 cm-es darabokra vágjuk. Az epret és az almát felkockázzuk. Összeforgatjuk a rebarbarával, a cukorral, citromlével, vaníliával, ha használunk, a narancsvirágvízzel és a keményítővel (utóbbinak az a szerepe, hogy felvegye a sülés során keletkező levet, a sütemény szeletelhető legyen).
A tésztaburokba tesszük. A maradék tésztát kinyújtjuk, hosszú csíkokat vágunk belőle, majd a sütemény tetejét berácsozzuk. 200 fokon egy óráig sütjük. Mascarponéval, vaníliafagylalttal vagy hideg tejszínhabbal tálaljuk.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
