Empanada Buda

„Argentin konyha” alatt többnyire a steaket értjük.

Az argentin steak arról ismerhető fel, hogy ún. angus marhától származik. Azt nehezebb megmondani, hogy valóban angus marhát használnak-e például egy tetszőleges kelet-európai argentin étteremben, viszont az élő angus könnyen felismerhető: koromfekete és nincs szarva. Amúgy Skóciából származik, a feljegyezések szerint az el­ső törzskönyvezett egyedet úgy hívták: Old Grannie 125. Az állat 1859-ben, 36 évesen pusztult el, egy viharban kidőlt fa végzett vele.

Minden bizonnyal köteteket lehetne teleírni az angusok dél-amerikai hódításairól is, csakhogy a steak Argentínában ugyanolyan ünnepi ételnek számít, mint nálunk a Budapest-bélszín, hétköznapiként pedig inkább az empanadát említik az útleírások, mely inkább a réteshez hasonlítható, még inkább a burekhez. „Akármerre jársz Argentínában, előbb-utóbb empanada üzletbe botlasz. (…) Egyébként érdekes történet után telepedett meg itt. Tulajdonképpen az Ibériai-félszigetről ered, (…) a középkorban a mórok hozták magukkal a receptjét. Nevét a spanyol »empanar« szóból kapta, amely »kenyérbe csomagoltat, kenyérbe öltöztetettet« jelent. Onnan terjedt tovább a félszigeten, ahonnan a spanyol gyarmatosítók a XVI. században vitték magukkal Latin-Amerikába” – olvashatjuk az Empanada Story honlapján, amelyet mint „argentin éttermet” választottunk ki, ám szó sincs erről. Még az idézett szöveg is sokkal hosszabb az étlapnál, mivel azon főételként semmi egyéb nincs, csak empanada (550 Ft/db), illetve tízféle töltelék, ráadásul a hely – pontosabban helyek, mert több is van belőle Budapesten – kizárólag elvitelre dolgoznak. De azért hiányt nem szenvedünk az információkban. Minden egyes tölteléket részletesen ismertetnek, megtudhatjuk, hogy súlyuk 70 gramm, de a legmeglepőbb az, hogy a mini hajtott pizzára emlékeztető tészták mindegyikén kétbetűs dombornyomás van, valójában rövidítés a töltelékek felismerhetősége érdekében – a „KS” a kolbászos-sajtos, az „SP” a spenótos-parmezános. És ha ez nem lenne elég, a tészták széle is többféle mintázatú, bár erre csak az ízléses és biztonságos ételdoboz ábráinak tanulmányozása után jövünk rá.