étel, kihordó

Empanada Buda

  • ételhordó
  • 2022. január 19.

Gasztro

„Argentin konyha” alatt többnyire a steaket értjük.

Az argentin steak arról ismerhető fel, hogy ún. angus marhától származik. Azt nehezebb megmondani, hogy valóban angus marhát használnak-e például egy tetszőleges kelet-európai argentin étteremben, viszont az élő angus könnyen felismerhető: koromfekete és nincs szarva. Amúgy Skóciából származik, a feljegyezések szerint az el­ső törzskönyvezett egyedet úgy hívták: Old Grannie 125. Az állat 1859-ben, 36 évesen pusztult el, egy viharban kidőlt fa végzett vele.

Minden bizonnyal köteteket lehetne teleírni az angusok dél-amerikai hódításairól is, csakhogy a steak Argentínában ugyanolyan ünnepi ételnek számít, mint nálunk a Budapest-bélszín, hétköznapiként pedig inkább az empanadát említik az útleírások, mely inkább a réteshez hasonlítható, még inkább a burekhez. „Akármerre jársz Argentínában, előbb-utóbb empanada üzletbe botlasz. (…) Egyébként érdekes történet után telepedett meg itt. Tulajdonképpen az Ibériai-félszigetről ered, (…) a középkorban a mórok hozták magukkal a receptjét. Nevét a spanyol »empanar« szóból kapta, amely »kenyérbe csomagoltat, kenyérbe öltöztetettet« jelent. Onnan terjedt tovább a félszigeten, ahonnan a spanyol gyarmatosítók a XVI. században vitték magukkal Latin-Amerikába” – olvashatjuk az Empanada Story honlapján, amelyet mint „argentin éttermet” választottunk ki, ám szó sincs erről. Még az idézett szöveg is sokkal hosszabb az étlapnál, mivel azon főételként semmi egyéb nincs, csak empanada (550 Ft/db), illetve tízféle töltelék, ráadásul a hely – pontosabban helyek, mert több is van belőle Budapesten – kizárólag elvitelre dolgoznak. De azért hiányt nem szenvedünk az információkban. Minden egyes tölteléket részletesen ismertetnek, megtudhatjuk, hogy súlyuk 70 gramm, de a legmeglepőbb az, hogy a mini hajtott pizzára emlékeztető tészták mindegyikén kétbetűs dombornyomás van, valójában rövidítés a töltelékek felismerhetősége érdekében – a „KS” a kolbászos-sajtos, az „SP” a spenótos-parmezános. És ha ez nem lenne elég, a tészták széle is többféle mintázatú, bár erre csak az ízléses és biztonságos ételdoboz ábráinak tanulmányozása után jövünk rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.