étel, kihordó

Empanada Buda

  • ételhordó
  • 2022. január 19.

Gasztro

„Argentin konyha” alatt többnyire a steaket értjük.

Az argentin steak arról ismerhető fel, hogy ún. angus marhától származik. Azt nehezebb megmondani, hogy valóban angus marhát használnak-e például egy tetszőleges kelet-európai argentin étteremben, viszont az élő angus könnyen felismerhető: koromfekete és nincs szarva. Amúgy Skóciából származik, a feljegyezések szerint az el­ső törzskönyvezett egyedet úgy hívták: Old Grannie 125. Az állat 1859-ben, 36 évesen pusztult el, egy viharban kidőlt fa végzett vele.

Minden bizonnyal köteteket lehetne teleírni az angusok dél-amerikai hódításairól is, csakhogy a steak Argentínában ugyanolyan ünnepi ételnek számít, mint nálunk a Budapest-bélszín, hétköznapiként pedig inkább az empanadát említik az útleírások, mely inkább a réteshez hasonlítható, még inkább a burekhez. „Akármerre jársz Argentínában, előbb-utóbb empanada üzletbe botlasz. (…) Egyébként érdekes történet után telepedett meg itt. Tulajdonképpen az Ibériai-félszigetről ered, (…) a középkorban a mórok hozták magukkal a receptjét. Nevét a spanyol »empanar« szóból kapta, amely »kenyérbe csomagoltat, kenyérbe öltöztetettet« jelent. Onnan terjedt tovább a félszigeten, ahonnan a spanyol gyarmatosítók a XVI. században vitték magukkal Latin-Amerikába” – olvashatjuk az Empanada Story honlapján, amelyet mint „argentin éttermet” választottunk ki, ám szó sincs erről. Még az idézett szöveg is sokkal hosszabb az étlapnál, mivel azon főételként semmi egyéb nincs, csak empanada (550 Ft/db), illetve tízféle töltelék, ráadásul a hely – pontosabban helyek, mert több is van belőle Budapesten – kizárólag elvitelre dolgoznak. De azért hiányt nem szenvedünk az információkban. Minden egyes tölteléket részletesen ismertetnek, megtudhatjuk, hogy súlyuk 70 gramm, de a legmeglepőbb az, hogy a mini hajtott pizzára emlékeztető tészták mindegyikén kétbetűs dombornyomás van, valójában rövidítés a töltelékek felismerhetősége érdekében – a „KS” a kolbászos-sajtos, az „SP” a spenótos-parmezános. És ha ez nem lenne elég, a tészták széle is többféle mintázatú, bár erre csak az ízléses és biztonságos ételdoboz ábráinak tanulmányozása után jövünk rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.