A Falk Miksa utcát már régen elkönyveltük a műtárgy-kereskedelem sugárútjának, ám ha a Kossuth tér felől közelítünk, inkább az ilyen-olyan hivatali tömbök árnyéka vetül rá, sőt a Honvédelmi Minisztériumot övező szocreál (szocialista?) tömbnek köszönhetően kijelenthetjük: "Farkas Mihály jár a kertek alatt". A környékbeli vendéglátást változatosnak mondanánk, ami nem jelent saját karaktert: van itt minden, a lépcsős kocsmától az előkelő alvilágig, de talán egyedül a Markó utca sarkához közel álló Café Picard az, amit igazán érdekesnek látunk.
A szlogen evidens: "egy új íz a régiségek utcájában", de a nyitva tartásból - szombaton és vasárnap zárva - arra következtetünk, hogy elsősorban a környékbeli dolgozók számára üzemel a konyha. Az igényes, ám nem túlságosan emlékezetes helyiségbe lépve egyből megváltozik a célközönségről alkotott képünk. Láthatóan többről van szó, mint hogy egy HM-dolgozó bekapjon valamit, mielőtt Hende Csaba eligazítást tart. Arra tippelünk, hogy a célközönség inkább az afféle régiségkereskedő lehet, aki áldomást iszik kuncsaftjával a jól sikerült vásár után. De ne gondoljanak rongyrázásra! A Café Picard inkább a kisvendéglő meg a "bistro" szintézise, izgalmas választékkal, előzékeny és korrekt kiszolgálással. Mindent összeadva: jó atmoszférája van.
A napi (kukoricakrém-) levesnek (750 Ft) viszont az íze jó, sőt a felszínén úszó pesto olajtól kifejezetten izgalmassá válik: megfelelő állagú és hőmérsékletű, sőt a tálalás is első osztályú. Az Esterházy mangalicaszűzsült zsemlegombóccal (3450 Ft) érdekes kísérlet: a köret ugyanis a mártással egyetemben a vadas kelléke szokott lenni, de mivel a mangalica - minden híreszteléssel ellentétben - jóval zsírosabb, mint a tipikus marhasült, kicsit aggódunk az összhatás miatt. Nos, tényleg nem tökéletes. Külön-külön minden alkotórésze ötöst érdemel, de együtt az egész túl sűrű. És sűrűnek tűnik a gesztenyekrémmel töltött képviselőfánk (850 Ft) is! Már a látványa laktató, mivel vastag porcukorréteg borítja ezt a vaníliaöntetből kimagasló szigetet, ám - csodák csodája - könnyed, mint egy francia komédia, így hát jó kedvvel állunk fel az asztaltól. Kell ennél több 2011 őszén, pár lépésre a Kossuth tértől?
