chili&vanília

Ősz van, levesszezon

Gasztro

Az édeskömény elsősorban a francia és olasz konyha elengedhetetlen kelléke, mindenféle formában sütnek-főznek vele, de ma már számos más nemzet konyhaművészetében is használják. A közel-keleti, az indiai konyha elképzelhetetlen nélküle, raguk, curryk és édességek jellegzetes ízét adja a fűszerként kedvelt magja.

Vitaminokban, rostokban gazdag, rendkívül egészséges, alacsony kalóriatartalmú, méregtelenítő hatású. Nyersen sokan nem kedvelik, mivel ánizsos karaktere van, amit azonban sütés-főzés során elveszít. Mégis a zöldségek azon népes csoportjába tartozik, amelyet sokan azonnal kikosaraznak - talán mert a medvecukorra vagy a rossz ízű gyermekkori teákra asszociálnak. Megfelelően elkészítve az egyik legfinomabb zöldség; a csúcsgasztronómia is előszeretettel használja, halas ételekhez, salátákba, karamellizálva. Magját régóta főleg gyógyászati célokra alkalmazzák, míg gumóját zöldként fogyasztjuk. Ha valaki mégis kipróbálná nyersen, gyalulja le, adjon hozzá néhány gerezd kifilézett mandarint, pár szem fekete olajbogyót, és keverje össze jófajta olívaolajjal. Az alábbi levesben az ánizs íz teljesen eltűnik, ami marad, az egy kerek, édeskés karakter. Nagyon finom, őszies, selymes leves, nyugodtan próbálják ki azok is, akik még csak barátkoznak ezzel a zöldséggel. Alább ropogósra sütött krutonnal ajánlom, de rendkívül elegáns fokhagymás garnélával tálalva is.

 

 


 

Édeskömény-krémleves édesköménymagos krutonnal

Hozzávalók (2 adag)

 

2 dkg vaj

1 salotta, vagy fél közepes vöröshagyma, aprítva

1 fej édesköménygumó, vékonyra szeletelve

1 közepes burgonya, apró kockára vágva

fél dl száraz sherry (vagy fehérbor)

5 dl leszűrt húsleves 1 dl tejszín

só, fehérbors

2 dkg vaj

fél kávéskanál édesköménymag

2 szelet bagett vagy zsemle, felkockázva

 

A vajon vagy olívaolajon üvegesre pirítjuk a hagymát. Rádobjuk a vékonyra szeletelt édesköményt, átforgatjuk, és hozzáadjuk az egész apró kockákra (vagy vékony karikákra) vágott krumplit. Felöntjük a sherryvel, kissé elpárologtatjuk. Hozzáadjuk a húslevest, és addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, kb. 15-20 percig. Botmixerrel vagy robotgépben ízlés szerinti állagúra pürésítjük (teljesen krémesen simára vagy enyhén darabosra), sóval, fehérborssal ízesítjük. Hozzáadjuk a tejszínt, és néhány másodpercig főzzük. (A tejszín akár el is hagyható, anélkül is kellően sűrű a leves állaga.) A krutonhoz egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk az édesköménymagot, néhány másodpercig pirítjuk. Amikor a vaj felhabzik, beletesszük a felkockázott bagettet, és ropogósra sütjük. Ha garnélát is készítünk hozzá, azt frissen sütjük: serpenyőben vajat olvasztunk, beledobunk két egész fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a garnélát, és átforgatjuk, éppen csak annyi idő alatt, hogy rózsaszínűvé váljon. Hallal (pl. lazac, harcsa vagy tőkehal) és kagylóval is nagyon finom.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

 


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.