chili&vanília

Ősz van, levesszezon

Gasztro

Az édeskömény elsősorban a francia és olasz konyha elengedhetetlen kelléke, mindenféle formában sütnek-főznek vele, de ma már számos más nemzet konyhaművészetében is használják. A közel-keleti, az indiai konyha elképzelhetetlen nélküle, raguk, curryk és édességek jellegzetes ízét adja a fűszerként kedvelt magja.

Vitaminokban, rostokban gazdag, rendkívül egészséges, alacsony kalóriatartalmú, méregtelenítő hatású. Nyersen sokan nem kedvelik, mivel ánizsos karaktere van, amit azonban sütés-főzés során elveszít. Mégis a zöldségek azon népes csoportjába tartozik, amelyet sokan azonnal kikosaraznak - talán mert a medvecukorra vagy a rossz ízű gyermekkori teákra asszociálnak. Megfelelően elkészítve az egyik legfinomabb zöldség; a csúcsgasztronómia is előszeretettel használja, halas ételekhez, salátákba, karamellizálva. Magját régóta főleg gyógyászati célokra alkalmazzák, míg gumóját zöldként fogyasztjuk. Ha valaki mégis kipróbálná nyersen, gyalulja le, adjon hozzá néhány gerezd kifilézett mandarint, pár szem fekete olajbogyót, és keverje össze jófajta olívaolajjal. Az alábbi levesben az ánizs íz teljesen eltűnik, ami marad, az egy kerek, édeskés karakter. Nagyon finom, őszies, selymes leves, nyugodtan próbálják ki azok is, akik még csak barátkoznak ezzel a zöldséggel. Alább ropogósra sütött krutonnal ajánlom, de rendkívül elegáns fokhagymás garnélával tálalva is.

 

 


 

Édeskömény-krémleves édesköménymagos krutonnal

Hozzávalók (2 adag)

 

2 dkg vaj

1 salotta, vagy fél közepes vöröshagyma, aprítva

1 fej édesköménygumó, vékonyra szeletelve

1 közepes burgonya, apró kockára vágva

fél dl száraz sherry (vagy fehérbor)

5 dl leszűrt húsleves 1 dl tejszín

só, fehérbors

2 dkg vaj

fél kávéskanál édesköménymag

2 szelet bagett vagy zsemle, felkockázva

 

A vajon vagy olívaolajon üvegesre pirítjuk a hagymát. Rádobjuk a vékonyra szeletelt édesköményt, átforgatjuk, és hozzáadjuk az egész apró kockákra (vagy vékony karikákra) vágott krumplit. Felöntjük a sherryvel, kissé elpárologtatjuk. Hozzáadjuk a húslevest, és addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, kb. 15-20 percig. Botmixerrel vagy robotgépben ízlés szerinti állagúra pürésítjük (teljesen krémesen simára vagy enyhén darabosra), sóval, fehérborssal ízesítjük. Hozzáadjuk a tejszínt, és néhány másodpercig főzzük. (A tejszín akár el is hagyható, anélkül is kellően sűrű a leves állaga.) A krutonhoz egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk az édesköménymagot, néhány másodpercig pirítjuk. Amikor a vaj felhabzik, beletesszük a felkockázott bagettet, és ropogósra sütjük. Ha garnélát is készítünk hozzá, azt frissen sütjük: serpenyőben vajat olvasztunk, beledobunk két egész fokhagymagerezdet. Hozzáadjuk a garnélát, és átforgatjuk, éppen csak annyi idő alatt, hogy rózsaszínűvé váljon. Hallal (pl. lazac, harcsa vagy tőkehal) és kagylóval is nagyon finom.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

 


Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.