étel, hordó

Gold bistro

  • ételhordó
  • 2011. szeptember 22.

Gasztro

A Budafoki út külső részén valaha egymásba értek a gyárak és a vállalatok: kábel, április négy, negyvenhármas számú építőipari. Övezet volt a javából, ha valaki nem az ott dolgozó több tízezres tömeg tagjaként múlatta az időt, legfeljebb csak akkor merészkedett arra, ha valamelyik gyári sportpályán futballmeccs zajlott, hiszen - mert így kerek - akkoriban egy valamirevaló gyárnak rendes focipálya is járt, ám hogy ezek közül hány maradt meg, maradt-e egyáltalán, legfeljebb Sajó barátunk tudná megmondani. Azóta nagyot fordult a világ.

A gyárak lehúzták a redőnyt, ellenben felhúztak jó néhány új irodaházat, sőt még egy bevásárlóközpontot is, de a (külső) Budafoki út övezetjellege semmit nem változott. Igaz, hogy nem füstölnek már a kémények, ám a kétszer két sávos úton szinte mindig csúcsforgalom van, így a büdös is megmaradt, ami a szanálásokat túlélő üzemi épületekkel kiegészülve mindennek mondható, csak vonzónak nem. Aki ezen a környéken nyit étkezdét, nem kell nagyon csipkednie magát: legyen kalória bőséggel, közvetlen és radikális éhségcsillapítás - itt a finnyás vendég ritka madár, legfeljebb a tisztiorvos.

Mi is inkább a sportvonalat követjük, az egyik feltűnően homlokzatkezelt objektumban működik a Gold Center nevű fitneszközpont, ahol a squashtól az aerobikig, a hastánctól a teremfociig mindenki kedvére válogathat. Egy ilyen létesítmény kötelező kellékének legfeljebb egy "kalóriamentes" büfét képzelünk, ahol a legkeményebb kajának a Cézár-saláta számít, és még a mogyorós csokoládé is "bio", viszont a pult alól nem azért mérik a kokszot tonnaszámra, mert szemben van a Kelenföldi Erőmű.

Szóval ételről szó sem volt, ám amikor megláttuk az inkább kávézónak tűnő, de étteremként működő Gold bistro kínálatát, elakadt a lélegzetünk. Kevés, ám már nevében sokat ígérő étel sorakozott az "Első fogás 550 Ft", "Második fogás 1180 Ft", "Harmadik fogás 550 Ft" fejezetek alatt az egyébként hetente változó étlapon. Döbbenetünkben legszívesebben lefejeltünk volna egy raklap Red Bullt, hogy biztosak legyünk: nem álmodunk.

De még most sem vagyunk biztosak a dolgunkban, lehet, hogy mégis álmodtuk az egészet. Mert a hazai vendéglátás ismeretében nem túl életszerű, hogy ilyen környezetben, ilyen árak mellett ilyesmi is történjen. Hogy madársalátával és házikenyérrel körített hideg báránykocsonyával induljon az étkezés, amit korianderes kacsamellszeletek követnek gerslirizottóval, s mindezt a végén - a szintén házi készítésű - kesudiós-karamellás brownie koronázza meg. De nemcsak az elnevezések csengenek jól, maguk az ételek is minden ízükben káprázatosak! Ráadásul kedvezménnyel, aki ugyanis háromfogásos ebédre fizet be, az cakpakk 1790 forintért kapja az egészet. Mielőtt azonban fejvesztve rohannának a Budafoki útra, nem árt tudni, hogy a Gold bistro csak hétköznapokon, 11-17 óra között tart nyitva!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.