étel, hordó

Gold bistro

  • ételhordó
  • 2011. szeptember 22.

Gasztro

A Budafoki út külső részén valaha egymásba értek a gyárak és a vállalatok: kábel, április négy, negyvenhármas számú építőipari. Övezet volt a javából, ha valaki nem az ott dolgozó több tízezres tömeg tagjaként múlatta az időt, legfeljebb csak akkor merészkedett arra, ha valamelyik gyári sportpályán futballmeccs zajlott, hiszen - mert így kerek - akkoriban egy valamirevaló gyárnak rendes focipálya is járt, ám hogy ezek közül hány maradt meg, maradt-e egyáltalán, legfeljebb Sajó barátunk tudná megmondani. Azóta nagyot fordult a világ.

A gyárak lehúzták a redőnyt, ellenben felhúztak jó néhány új irodaházat, sőt még egy bevásárlóközpontot is, de a (külső) Budafoki út övezetjellege semmit nem változott. Igaz, hogy nem füstölnek már a kémények, ám a kétszer két sávos úton szinte mindig csúcsforgalom van, így a büdös is megmaradt, ami a szanálásokat túlélő üzemi épületekkel kiegészülve mindennek mondható, csak vonzónak nem. Aki ezen a környéken nyit étkezdét, nem kell nagyon csipkednie magát: legyen kalória bőséggel, közvetlen és radikális éhségcsillapítás - itt a finnyás vendég ritka madár, legfeljebb a tisztiorvos.

Mi is inkább a sportvonalat követjük, az egyik feltűnően homlokzatkezelt objektumban működik a Gold Center nevű fitneszközpont, ahol a squashtól az aerobikig, a hastánctól a teremfociig mindenki kedvére válogathat. Egy ilyen létesítmény kötelező kellékének legfeljebb egy "kalóriamentes" büfét képzelünk, ahol a legkeményebb kajának a Cézár-saláta számít, és még a mogyorós csokoládé is "bio", viszont a pult alól nem azért mérik a kokszot tonnaszámra, mert szemben van a Kelenföldi Erőmű.

Szóval ételről szó sem volt, ám amikor megláttuk az inkább kávézónak tűnő, de étteremként működő Gold bistro kínálatát, elakadt a lélegzetünk. Kevés, ám már nevében sokat ígérő étel sorakozott az "Első fogás 550 Ft", "Második fogás 1180 Ft", "Harmadik fogás 550 Ft" fejezetek alatt az egyébként hetente változó étlapon. Döbbenetünkben legszívesebben lefejeltünk volna egy raklap Red Bullt, hogy biztosak legyünk: nem álmodunk.

De még most sem vagyunk biztosak a dolgunkban, lehet, hogy mégis álmodtuk az egészet. Mert a hazai vendéglátás ismeretében nem túl életszerű, hogy ilyen környezetben, ilyen árak mellett ilyesmi is történjen. Hogy madársalátával és házikenyérrel körített hideg báránykocsonyával induljon az étkezés, amit korianderes kacsamellszeletek követnek gerslirizottóval, s mindezt a végén - a szintén házi készítésű - kesudiós-karamellás brownie koronázza meg. De nemcsak az elnevezések csengenek jól, maguk az ételek is minden ízükben káprázatosak! Ráadásul kedvezménnyel, aki ugyanis háromfogásos ebédre fizet be, az cakpakk 1790 forintért kapja az egészet. Mielőtt azonban fejvesztve rohannának a Budafoki útra, nem árt tudni, hogy a Gold bistro csak hétköznapokon, 11-17 óra között tart nyitva!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.