étel, hordó

Gold bistro

  • ételhordó
  • 2011. szeptember 22.

Gasztro

A Budafoki út külső részén valaha egymásba értek a gyárak és a vállalatok: kábel, április négy, negyvenhármas számú építőipari. Övezet volt a javából, ha valaki nem az ott dolgozó több tízezres tömeg tagjaként múlatta az időt, legfeljebb csak akkor merészkedett arra, ha valamelyik gyári sportpályán futballmeccs zajlott, hiszen - mert így kerek - akkoriban egy valamirevaló gyárnak rendes focipálya is járt, ám hogy ezek közül hány maradt meg, maradt-e egyáltalán, legfeljebb Sajó barátunk tudná megmondani. Azóta nagyot fordult a világ.

A gyárak lehúzták a redőnyt, ellenben felhúztak jó néhány új irodaházat, sőt még egy bevásárlóközpontot is, de a (külső) Budafoki út övezetjellege semmit nem változott. Igaz, hogy nem füstölnek már a kémények, ám a kétszer két sávos úton szinte mindig csúcsforgalom van, így a büdös is megmaradt, ami a szanálásokat túlélő üzemi épületekkel kiegészülve mindennek mondható, csak vonzónak nem. Aki ezen a környéken nyit étkezdét, nem kell nagyon csipkednie magát: legyen kalória bőséggel, közvetlen és radikális éhségcsillapítás - itt a finnyás vendég ritka madár, legfeljebb a tisztiorvos.

Mi is inkább a sportvonalat követjük, az egyik feltűnően homlokzatkezelt objektumban működik a Gold Center nevű fitneszközpont, ahol a squashtól az aerobikig, a hastánctól a teremfociig mindenki kedvére válogathat. Egy ilyen létesítmény kötelező kellékének legfeljebb egy "kalóriamentes" büfét képzelünk, ahol a legkeményebb kajának a Cézár-saláta számít, és még a mogyorós csokoládé is "bio", viszont a pult alól nem azért mérik a kokszot tonnaszámra, mert szemben van a Kelenföldi Erőmű.

Szóval ételről szó sem volt, ám amikor megláttuk az inkább kávézónak tűnő, de étteremként működő Gold bistro kínálatát, elakadt a lélegzetünk. Kevés, ám már nevében sokat ígérő étel sorakozott az "Első fogás 550 Ft", "Második fogás 1180 Ft", "Harmadik fogás 550 Ft" fejezetek alatt az egyébként hetente változó étlapon. Döbbenetünkben legszívesebben lefejeltünk volna egy raklap Red Bullt, hogy biztosak legyünk: nem álmodunk.

De még most sem vagyunk biztosak a dolgunkban, lehet, hogy mégis álmodtuk az egészet. Mert a hazai vendéglátás ismeretében nem túl életszerű, hogy ilyen környezetben, ilyen árak mellett ilyesmi is történjen. Hogy madársalátával és házikenyérrel körített hideg báránykocsonyával induljon az étkezés, amit korianderes kacsamellszeletek követnek gerslirizottóval, s mindezt a végén - a szintén házi készítésű - kesudiós-karamellás brownie koronázza meg. De nemcsak az elnevezések csengenek jól, maguk az ételek is minden ízükben káprázatosak! Ráadásul kedvezménnyel, aki ugyanis háromfogásos ebédre fizet be, az cakpakk 1790 forintért kapja az egészet. Mielőtt azonban fejvesztve rohannának a Budafoki útra, nem árt tudni, hogy a Gold bistro csak hétköznapokon, 11-17 óra között tart nyitva!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.